Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szendiné Orvos Erzsébet: "A zászlós bárány nyomában" Hajdúszoboszlón a 17. században
Szendiné Orvos Erzsébet ningen és Franeker akadémiáit látogatták. Többen eljutottak Anglia híres oxfordi és cambridgei egyetemeire is.40 A külföldi tanulmányok természetesen nagyon sokba kerültek, ezért részint Debrecen városa, és a Kollégium támogatta az utakat, vagy a diákok maguk vidéki rektorságot vállalva keresték meg annak költségét. A magyar diákok nemcsak hallgatták az előadásokat, de élénken részt is vettek az egyetemek tudományos életében. Erről tanúskodnak értekezéseik, melyeket a nyilvános vitákon adtak elő, vagy respondensként tanáraiknak kidolgoztak. Számos doktori értekezés is született, ami a tudományokban való kiváló előrehaladásukról tanúskodik. A magyarországi puritán mozgalom Sárospatakon indult Tolnai Dali János kollégiumi tanár vezetésével és hamarosan átterjedt a Tiszántúlra is. A puritán mozgalom hívei aktív egyháztagokat akartak nevelni. Meggyőződésük szerint ugyanis az ellenreformációval szemben csak a széles néptömegek tudnak fellépni, ezért aktivizálni és tanítani kell őket például a családfő vagy a felesége által vezetett „házi istentiszteletek” által. Persze ehhez szükség volt az olvasni tudásra, ezért szorgalmazták a felnőttek, különösen a nők intézményes oktatását, ami akkoriban egyáltalán nem volt gyakorlat. Az iskolákban a 17. század második felében az elemi ismeretek (írás, olvasás, számolás, vallástan) mellett már grammatikát is kezdtek oktatni. Az oktatáshoz tankönyvekre is szükség volt, erről a Debreceni Nyomda gondoskodott. Emellett magyar nyelvű népkönyveket nyomtattak, amelyek még inkább formálták a 17. századi református hívők kultúráját, magyar műveltségét. A prédikációs irodalom az élet gondjabajában eligazító lelki elmélkedéseket kínált, de sok világi, általános művelődési elemet is közvetített, főleg a városi polgárság számára. A prédikációs irodalom mellett természetesen megjelentek a puritán eszméket tükröző munkák is. A puritánok szorgalmazták az egyházi önigazgatás megvalósítását, a presbitériumok szervezését is, ami még nagyobb ijedelmet keltett, ezért is léptek fel ellene zsinati szinten 1646-ban Szatmárnémetiben. Váczi András is buzgón ellenezte, így Szoboszló népe sok rosszat hallhatott a puritánokról. Az öregedő esperes azonban egyre kevésbé tudta meggátolni az eszme terjedését, s halála után, 1654-ben egy meggyőződéses puritán prédikátort találunk a helyén, Szokolyai Anderkó Istvánt. * 19 40 A 18. században Svájcba (Bázel, Bem, Zürich) illetve a német Göttingenbe, a 19. században sokan még Berlinbe is eljutottak. 206
