Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szendiné Orvos Erzsébet: "A zászlós bárány nyomában" Hajdúszoboszlón a 17. században
Szendiné Orvos Erzsébet A 14. századi pápai tizedlajstrom szerint Szoboszló az egri egyházmegye szabolcsi főesperességéhez tartozott. Plébánosa a neki járó tizedből 2-5 garast fizetett 1332 és 1337 között, ami nem volt magas összeg, legalábbis a környékbeli papokéhoz viszonyítva.4 5 Pető plébános tehát nem volt túlságosan megfizetve, valószínűleg képzettségéhez mérten helyezkedett el e gyöngén díjazott helyre. Tudása azonban elegendő lehetett a legfontosabb szertartások végzéséhez, így feltételezhető, hogy a pásztor „nyája” sem lehetett buzgó keresztény, sokkal inkább az ősi pogány hit elkötelezettje. A reformáció kezdetei Szoboszló - hasonlóan Dorog, Nánás, Hadház falvakhoz - a 16. század második felében a tokaji várhoz tartozott, Tokaj kincstári uradalmának adózott. Terheik az urbáriumok szerint különösen 1541 és 1565 között növekedtek, amit tetéztek a törökök pusztításai, így az említett falvak népessége folyamatosan csökkent. 1552-ben Szolnok várának török kézre kerülésével az egész terület Alsó-Szabolcsig hódolt a töröknek. Ezek az állapotok tovább romlottak, amikor 1566-ban Gyula vára is elesett. A római katolikus egyház befolyása Mohács után jelentősen meggyengült, amit a törökök morális pusztítása is erőtlenítettek. A reformáció tanai így e vidéken is gyorsan terjedhettek. Pontos, forrásokkal bizonyítható adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy hogyan került kapcsolatba a falu a 16. század elején elinduló reformációval. Bizonyára nagy szerepük volt ebben az obszerváns ferenceseknek,3 akik a magyar reformátusok első nemzedékéhez tartoztak, és ekkor a Tiszántúlon tevékenykedtek. Persze nem önként csatlakoztak, sokkal inkább a fölöttük lévő feudális úr hatására éppen úgy, mint Debrecenben. A „cuius regio, eius religio” elv alapján a patrónus döntötte el, hogy kit hív, illetve kit marasztal prédikátornak. Az esperessel az élén a helyi papi testület is alakíthatta a döntést, de a falu népének nem volt beleszólása, és nem is szólt bele, ha nem akart „interdictum” alá esni, prédikátor nélkül maradni.6 A nagyhatalmú Török és Dobó családok pedig - Debrecenhez hasonlóan - a lutheri reformációhoz csatlakoztak a 16. század derekán. Ekkor azonban már Wittenbergben új irányzat, a reformáció helvét irányzata terjedt el. Az ott 4 MÁLNÁSI 1928:7. 5 Dévai Bíró Mátyás, Ozorai Péter, Szkhárosi Horváth András. 6 Ezzel ugyanis a feudalizmus elvei szerint társadalmon kívül helyezte volna őket. 194
