Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Kónya Péter: A valássi kérdés a Thököly felkelésben
KÓNYA PÉTER is használhatták a protestánsok mindazokat a templomokat, amelyek akkor kezükben voltak. A szabad királyi városokban és a királyi bányavárosokban felépíthették templomukat egy, a bizottság által kijelölt külvárosi helyen. A katonai erődökben az evangélikusok és reformátusok tarthattak templomokat Szentgróton, Tihanyban, Pápán, Veszprémben, Győrön, Vászonyban, Putnokon, Ónodon, Szendrőn, Tokajban, Kállón, Szatmárnémetiben, Komáromban, Léván és Füleken. Ezeken kívül a mágnások és nemesek is megépíthették saját, magán protestáns kápolnáikat.16 A néhány hónapos vita és az addig nem látott uralkodói jóakarat eredményeként született kompromisszumos törvénycikkeket gyakorlatilag mind a katolikus, mind a protestáns fél elutasította. Az egyik túl engedményeseknek, a másik elégtelennek tartotta. Ennek ellenére a felkelés leverése után nemsokára, éppen a soproni cikkek adtak keretet és alapot a két protestáns egyház működésének a Magyar Királyságban, és ez a helyzet nagyjából II. József türelmi rendeletéig (1781) nem nagyon változott. Thököly valláspolitikája Természetesen, Thököly Imre és hívei sem fogadták el a soproni vallási cikkeket, amelyeket teljesen elégteleneknek tartottak a felkelés egyik legjelentősebb céljához képest, amely a vallásszabadság teljes helyreállítása volt. Már az 1670-es években lezajlott kuruc hadjáratok a vallásháború elemeit tartalmazták és ezt a felkelés is megtartotta. Thököly valláspolitikáját elsősorban az á. h. evangélikus egyház meghatározó szerepe jellemezte, amely bizonyos államegyházzá vált Thököly „Felsőmagyarországi fejedelemségében”. Ennek megfelelően a felkelők a megszállt vármegyék területén mindenhol helyreállították mind az evangélikus, mind a református felekezet helyzetét. Ez gyakorlatilag a templomok, iskolák és parókiák visszaadását és a protestáns bírák, szenátorok és tanácsosok újbóli megválasztását jelentette a városok vagy vármegyék vezetésébe.17 Természetesen, ez nem volt konfliktusmentes. A jezsuiták és a szerzetesek, akik a rekatolizáció fő eszközeként szolgáltak,18 általában 16 Novellae seu Articuli Regni Hungáriáé, s. Corpus Juris Hungarici. Tymavia, 1734. 332-333. 17 MEZEY 2009:49-64. 18 A minoriták és a pálosok. 184