Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Papp Klára: Thököly Imre politikai pályája és felkelése
Thököly Imre politikai pályája és felkelése Szakály Ferenc nagy felelősséget tulajdonított Thököly mozgalmának a szultán „beugratásában”, a Habsburgok elleni hadjáratra buzdításában. Ugyanakkor azt állította, hogy Thökölynek „oroszlánrésze volt a török gyengeségének lelepleződésében, a Habsburgok aktivizálódásában.” Az 1682. augusztus 14-i ahdname magában rejti Thököly államának kiterjesztését, ami 1683 folyamán meg is valósult. A dunántúli nagybirtokosok ugyanis inkább álltak át hozzá, mint a törökhöz, ám 1683 őszén, a törökellenes tábor győzelmekor gyorsan vissza is tértek a Habsburg oldalra. Az Oszmán Birodalom Kara Musztafa nagyvezír (1676-1683) idején, az 1670-es években az Erdélyi Fejedelemségben menedéket talált bujdosóknak csak Erdélyen keresztül adott lehetőséget Habsburg-ellenes hadjárataik elindítására. A Porta magatartását meghatározta, hogy katonai erőit az Oroszország elleni háború kötötte le, amely hatalom igényt tartott a nyugat-ukrán területekre is. Kara Musztafa legfontosabb katonai lépése a Bécs elleni hadjárat volt. A hadjárat azonban 1683-ban sikertelennek bizonyult, s ezért a következő években alapvetően megváltoztak a térség katonai-politikai lehetőségei. 1684. március-április folyamán XI. Ince pápa kezdeményezésére és jelentős anyagi támogatásával a Habsburgok, a pápai állam, Lengyelország, Velence, majd később Oroszország részvételével létrejött Szent Liga. A török hatalom visszaszorítására szerveződött szövetséget hallgatólagosan támogatta Apafi Mihály erdélyi fejedelem is. A szövetség sikereinek esélyét növelte a Franciaországgal húsz évre megkötött fegyverszünet (regensburgi szerződés: 1684. aug. 15.). A Szent Liga első komoly próbatétele Buda 1684. évi ostroma volt. A Lotharingiai Károly irányította ostrom sikertelennek bizonyult, mivel nem tudták megakadályozni a török felmentő sereg megérkezését. Thököly harcai és fejedelemségének szerepe az Oszmán Birodalom és a Szent Liga küzdelmeinek voltak részei. 1683-ig, a Bécs elleni sikertelen ostromig a Thököly vezette kuruc mozgalom egyértelmű sikereket ért el, területi gyarapodást jelentett, tárgyalási lehetőséget alapozott meg a bécsi udvarral és folyamatos támogatást kapott a töröktől is. Varga J. János „Válaszúton” című munkájában egyértelműen úgy értékelte, hogy Thököly fejedelemsége annak a koncepciónak a megvalósítása, amelyet a török a 17. század első harmadától kezdve szeretett volna megvalósítani. Az elképzelés olyan közép Magyarországot (Orta Madzsar) kívánt megszervezni és működtetni, ahová vezetőnek a török ültet 165
