Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Papp Klára: Thököly Imre politikai pályája és felkelése
Thököly Imre politikai pályája és felkelése Papp Klára Thököly Imre politikai pályája és felkelése Erdély és a Magyar Királyság politikai lépései a 17. század második felében több szálon összekapcsolódtak.1 Részint folytatása volt ez annak a folyamatnak, amely során a század első felében mind a Magyar Királyság rendisége megerősödött, s országos politikai szerepét a Habsburg udvarral megkötött megállapodásokban rögzítette (a bécsi béke és megújításai), mind az Erdélyi Fejedelemség aktivitása erősödött, amely a királyság rendjeivel való együttműködésre vezetett. A 17. század közepén egy ellentétes hatás eredményezte a két terület rendiségének közeledését. Amikor 1660-ban a fejedelemség elvesztette a legfontosabb végvárának tartott Váradot, nemcsak az erdélyiek félelme növekedett, hanem a felsőmagyarországi nemesség is veszélyeztetettnek érezte magát, s a terület megsegítéséről gondolkodott. A 17. század harmincas éveiben Erdélyből Felső-Magyarországra költözött Csáky István 1660. augusztus 5-én Róttál János grófnak küldött levelében kortársaihoz hasonlóan tragikus következményűnek tekintette az egyetlen komoly végvár elvesztését „... úgy elesik Erdély is a mi kegyelmes urunk, királyunk keresztény ligájától Várad elvesztésével, mintha törökké lennének a nyavajások.”2 A kialakult veszélyes helyzetben Erdély politikusai őszintén hittek abban, hogy a Zrínyi Miklós által szorgalmazott törökellenes harcok, amelyekbe nemcsak a Habsburg udvar seregeit, hanem a birodalom protestáns rendjeit, sőt Franciaországot is sikerült bevonni, számukra kedvező eredménnyel zárulnak. Ebben a hitükben azonban hamarosan csalatkozniuk kellett. Az 1664-ben, a szentgotthárdi győztes csata (1664. augusztus 1.) után megkötött vasvári béke (1664. augusztus 10.) traumaként érte a magyar nemességet. Általános vélemény volt, országszerte hangoztatott nézet, hogy a bécsi udvar a magyar rendiség nélkül, érdekei ellenére egyezett meg a törökkel. A bécsi udvar azonban nem akart a törökkel háborút, abba a magyar rendek katonai fellépése és az 1658. évi császárválasztáson tett törökellenes ígéretei vitték bele, az európai hatalmi térben elfoglalt helye 1 A tanulmány az NKFI-K 120197 számú pályázatának támogatásával készült. 2 Deák 1878: 21. Az öreg tárnokmester természetesen birtokait is féltette a török előrenyomulástól. 155
