Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Nagy István 1914-ben jelent meg a témában újabb kötete, a vaskos, csaknem ötszáz oldalas A nőgyógyászat kézikönyve. Bár a nőgyógyászat a női nemi szervek betegségeivel, működési és fejlődési zavaraival foglalkozik, Kenézy hangsúlyozta, hogy a szervezetet egységes egészként kell felfogni. „Ezért bonctanilag egymástól teljesen független készülékek munkájának megváltozása hatással van egymásra, hatással van az egész szervezet összmunkájának az eredményére, az egészségére.” A nemi szervek betegségei tehát hatással vannak más szervekre és fordítva. Mint írta: „Minden nő, a ki sokat betegeskedik, vagy sokat panaszkodik, gyanús, hogy nemi részeinek valamelyike beteg. (...) Megfordítva, miután a nemi részek bajai a szervezet minden részében okozhatnak zavarokat, sőt elváltozásokat is: alapos vizsgálat alá kell venni minden nőbetegnek az egész testét.”100 101 Éppen ezért Kenézy ahhoz az általános elvhez tartotta magát, hogy a beteget és ne csupán a betegséget gyógyítsa; könyveiben pedig - szavaival élve - nem bonctani, hanem kórtani alapon tárgyalta a női betegségeket. Dr. Lovrich József A nőgyógyászat kézikönyvének műtéttani részét a legsikerültebbnek, sőt úttörőnek nevezte. „Nemcsak a nőgyógyászati műtétek leírását találjuk meg a könyvben, hanem a húgycső-, hólyag-, húgyvezető-, vese- és bélműtétekre is kitér a szerző annyiban, a mennyiben erre a nőgyógyászati hasműtétek alkalmával ma már minden modern operáiénak szüksége van.”X0] A könyv erényeként említette, hogy Kenézy az akkoriban újnak számító terápiás eljárásokat (pl. Röntgen- vagy rádiumkezelés) is bemutatta, de ezeket - mint mindent - a saját tapasztalatai alapján, kritikusan ismertette. A Bábakönyvhöz hasonlóan gyakorlati célt szolgált a Betegápolás című könyve is, amely az ápolószemélyzet képzésére szolgált. A kötet gazdagon illusztrált, a szöveg szemléletessé tételére több, mint 200 fénykép és rajz található benne. Megmutatkozik ebben Kenézy oktatói felfogása: „Én hosszú tanári foglalkozásom alatt a képeknek mindig nagy hasznát láttam. Kiváló jók a tárgy megértésére, az érdeklődés felkeltésére és az automatikus tanulásra.”102 Az ápolókra hatalmas feladat hárul, hiszen a gyógyításban segítik az orvosok munkáját, az orvos távollétében pedig a beteg megfigyelésében helyettesíti.103 Az Előszóban Kenézy megemlítette, hogy éppen azért szánta rá magát a könyv megírására, 100 Kenézy 1903:3. 101 Lovrich 1914: 280. 102 Kenézy 1910b: IV. 103 Kenézy 1910b: 84. 146
