Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Iparművészet-történet - Agárdi Lajos: A szoboszlói református egyház klenódiumai
Agárdi Lajos mény látható. Ez a minta a kalászban lévő búzaszemeknek naiv kiképzésével mutat rokonságot. A talpon és kúppá száján az ún. Diana-fej és „CW” mesterjegy. A talpra ütött mesterjegy nehezen olvasható. A kely- hen apró karcolások, szennyeződések látszanak. Fedele sokáig tévedésből az 1938-as kelyhen volt, annak ellenére, hogy anyagának színe, a fedő formája, vésett díszei attól eltérnek, illetve a fönti kehellyel mutatnak rokonságot. A fedő fokozatosan karcsúsodik, kecses gombban végződik, teljes formai egységet alkot a kehellyel. Rajta megtaláljuk a próbát és a „CW” mesterjegyet. Széle deformált. Magassága a fedővel együtt 40,3 cm (fedő nélkül 29,4 cm). Átmérője a talpnál 11 cm, a szájnál 11,5 cm. Fedeles ezüst kehely A kehely vésései néhol aranyozottak. A talp ívesen hajlik föl a szárba. Ehhez csatlakozik különálló darabként az alul kiszélesedő, szájnál összeszűkülő kúppá, amely kissé elhajlik a szár tengelyétől (valószínű ütődés következtében). A fedő gombja ugyancsak ferde. A fedőn horpadások vannak. A kuppán egymással szemben két ovális mező található, ezeket finom vésésű virág és inda, valamint geometrizá- ló formák. A virág és indamotívumok egy függőleges és egy vízszintes tengely köré rendeződnek. Mindezek a motívumok aprólékos vésésű. hullámos minta között helyezkednek el. A kehely vésett motívumai, illetve formái egységesek, harmonikus egységet alkotnak. A két ovális mezőben feliratokat találunk. Az egyikben az adományozó nevét olvashatjuk: „DÉCSI | BORBÉLY | ZSUZSÁNNA”, a másikban pedig a szöveg folytatásaként: „AJÁNDÉKA 1884 ik ÉVBEN”. A kehely talpán száján, 92
