Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)

Néprajztudomány - Simon-Hegedűs Fanni–Simon Krisztián: Népi gyermekjátékok Sérrétudvariból

Simon-Hegedűs Fanni - Simon Krisztián

szavára irányt váltottak, és így ismétlődött a játék. Közben ezt énekelték:

„Hosszú szárú galuska, az ajtóig, meg vissza.

Add vissza a gyűrűmet, mert ha vissza nem adod, úgy meg csípem a farod, három hétig vakarod! ’’

• Fallabda21

Mint a nevében is olvashatjuk, ez egy labdás játék, amit falon játszottak. Egyszerre többen is részt vehettek a játékban. Ez attól függött, hogy milyen nagy felületű falat találtak. A játékhoz tartozik egy mondóka, amire a labdát dobálták a falnak:

■ Egykéz (Egy kézzel dobták a labdát a falra.)

■ Tapsi (Eldobták a labdát, és az eldobás pillanata után tapsoltak egyet.)

■ Tekeri kézzel (Az eldobás pillanat után megtekerték a kezüket.)

■ Leengedő (A falra dobták, és hagyták, hogy a labda a földet is érintse, mikor visszafele pattan a játékos kezébe.)

■ Felcsapó (Ez ugyanaz, mint a leengedő, csak a labda földre pattintásából érkezik a falra, és ezután a játékos kezébe.)

■ Faltő (A labdát a fal tövéhez pattintották.)

■ Haluska (Háttal a falnak dobták a labdát a fejük fölött.)

■ Forduló (A labda eldobása és érkezése közötti pillanatban megfordultak maguk körül.)

A játékot többször elismételték egymás után. A sokadik kör után a játék tempója már nagyon felgyorsult, így csak az ügyesek maradtak játékban. Aki eltévesztette a mondóka sorrendjét, illetve a mondókára elvégzendő feladatok valamelyikét, az kiesett a játékból. Aki a legügyesebb volt, az lett a győztes.

• Póköntés22

Mikor ezt a „játékot” mesélték nekem az öregek, nem igazán értettem, hogy ezt miért sorolják a játékok közé, hiszen ez nem egy olyan tevékenység, amit egy tanár manapság szívesen megtanítana a gyerekeknek. A póköntés annyit takar, hogy megkeresték a

21 Varga Imréné, Sárrétudvari, 2012.

22 Orbán Sándor, Sárrétudvari, 2013.

76