Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Néprajztudomány - Sándor Eszter: Hajdúszoboszló temetőinek népművészete – A Soproni temető
Sándor Eszter A. B. F. R. A. Ezen síremlék jelzi Édes Apánk elhunytát ki hősihalált halt 1915. az Ung völgyében Összegzés Tanulmányom a 2016 nyarán felszámolt Soproni temetőt ismertette. Az ezzel kapcsolatos, hiányosan fennmaradt adatok és sírjelek csak részleges képet alkotnak a 20. század eleji hajdúszoboszlói temetők népművészetéről. Habár a népművészeti tárgyak és a szokások elválaszthatatlanok egymástól, tanulmányom elsődleges témái a fejfák és a sírkövek voltak. Emellett fontosnak tartottam számba venni a település temetőit, kiemelten a 20. századi változásokra, valamint a Hajdúszoboszlóval, illetve a Hajdúsággal, Hajdú-Bihar megyével kapcsolatos temetkezésről szóló néprajzi szakirodalmat. A Soproni temető kiemelt kulturális örökségi elemei a fejfák, nem csak számbeli fölényük miatt. Az 1960-as években bezárt temető közel 50 éven át kívül esett a legújabb temetkezési divathullámokon, a fejfákat nem cserélték ki sírkövekre, így megőrizte a 20. század eleji állapotokat. Természetesen ugyanez igaz a kisebb számban fennmaradt sírkövekre, de ezek helyi jellegzetességeket nem őriztek meg. A fej fáknál számba vettem a formai jellemzőket, a díszítések fajtáit, a feliratokat és a jellemző sírverseket. A „Zúg a válás tompa hangja...” kezdetű sírvers valószínűsíthető forrását is sikerült beazonosítanom. A sírkövek esetében az anyag, forma, díszítés, valamint a sírfeliratok voltak kutatásom tárgyai. Elhelyezkedésükkel kapcsolatos következtetés a temető lepusztultsága miatt nem volt lehetséges. Úgy vélem tanulmányom jó alapot szolgálhat Hajdúszoboszló többi bezárt temetőjének vizsgálatához, valamint egy jövőbeni, a település temetői népművészetét összefoglaló tanulmány megírásához. 52
