Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Néprajztudomány - Sándor Eszter: Hajdúszoboszló temetőinek népművészete – A Soproni temető
Hajdúszoboszló temetőinek népművészete - A soproni temető De bús szemünk a határra Még egyszer visszatekint. Áldjon az ég a pártfogásért, Melyben részesítettek! Ez hozzátok búcsú szóm. Isten legyen veletek. ”8:> Hajdúszoboszlón a 19. század végén és a 20. század elején évente egy-két alkalommal településről településre járó vándorszínész-csoportok léptek fel.86 A két világháború között legalább 17 színtársulat járt a városban, itt tartózkodásuk a néhány naptól két-három hónapig terjedt.87 A hasonlóságok miatt egyértelműen ez a búcsúzást, elválást kifejező vers a forrása a sírversnek. Témája tökéletesen illeszkedik a temetés, a halott búcsúztatásának eszköztárába. Sírkövek A Soproni temetőben arányaiban lényegesen kevesebb sírkő volt, mint fej fa. Mindegyiket iparosok készítették, habár egyikre sem került fel a készítő neve. Korszakok szerint csoportosítva a 19. század végén és a 20. század elején (vagyis az első világháború előtt) az obeliszk a jellemző, az 1940-es, ’50-es évektől pedig már a lapos, beton sírkövek. Az obeliszkek a vagyonosabb népréteg sírjelei voltak. Mivel magasabb alapzaton álltak, valószínűleg ezek dőltek le a leghamarabb, így kevés épen maradt darabot találtunk - azok is a tartósabb gránitból készültek (25. kép). Ebben a temetőben a 19. század utolsó, és a 20. század első évtizedeiben emelték őket. A Köztemetőben vannak más, korábbra datált darabok is; az urak temetője a Vénkert temető volt,88 ott ma is lényegesen több obeliszk áll gondozva vagy elhanyagoltan, míg a Soproni temetőben alig hat darab volt a felszámolás idején. Az obeliszkekhez 85 86 87 88 SCHÖPFLIN 1931: 241. E mellett az eredetileg négy versszakos vers mellett több búcsúszó is népszerű volt, pl. a „Hon s művészet e kebelnek mindene... ” kezdetű, illetve a Petőfi Sándornak tulajdonított Emlény című vers is (Bartha 2002: 145.), amely eredetileg „Barna Ignác A költő c. versének színészetre alkalmazott változata.” (Bartha 2002: 139.) Tóth 1979: 102. TÓTH 1981: 87. Nagy 1992: 173. 49
