Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Néprajztudomány - Sándor Eszter: Hajdúszoboszló temetőinek népművészete – A Soproni temető
Sándor Eszter iról Tasi Miklós által készített fotók,28 ezeket értelemszerűen nem használtam fel a jelen, Soproni temetőről szóló tanulmányban. A múzeum 1990-ben nyílt fej fakiállításának fejfáiról Csongrády Márta készített fényképeket az adattárnak,29 melyeket a motívumok összehasonlításához használtam. A helyi református temetés folyamatáról, szokásokról T. Szabó Albertiének a múzeumi adattárba bekerült visszaemlékezéseiben30 olvashatunk, emellett a helyi temetőkről és a fejfákról is ad kevés információt. Gazdag adalékanyagot tartalmaz Nagy Ibolyának a helyi temetési szokásokhoz készített interjús gyűjtése.31 A fejfákkal, sírjelekkel kapcsolatban a készítés körülményeit, a vele kapcsolatos szokásokat tartalmazza. Fej fák A temetők hagyományosnak mondható sírjelei - ahogy az a népi építészetre is jellemző - abból az anyagból készültek, amely az adott környezetben gyakori volt, vagy fel lehetett használni ilyen célra. Bár az utóbbi századokban az Alföld már fában szegénynek számított, mégis ez volt az az anyag, amit az alsóbb néprétegek a sírjelállításhoz fel tudtak használni. A fejfa általában a protestáns vallásúak sírjele, míg a kereszt a katolikusoké. Az utóbbi szerepe egyházi jelképként az ellenreformáció idején erősödött meg, ekkor kezdtek arra törekedni az egyházak, hogy temetőiket elkülönítsék a másiktól. Pázmány Péter rendelkezése után (melyben az állt, hogy az addig csak a papok sírját megillető keresztet a hívek is használhatják) e sírjel általános elterjedését hozták, míg a protestánsok kerülték használatát.32 Arról megoszlanak a vélemények, hogy a fejfa már a kereszt sírjellé válása előtt is létezett. Eredetéről is különböző elméletek születtek, gondoljunk csak a szatmárcsekei csónak alakú fejfákra, melyek formája - nem bizonyíthatóan - az ősi magyar csónakos temetkezésre utal Solymossy Sándor szerint.33 A 19. században egyébként egész Európában általános volt a sírjeleknek a nemzeti őstörténeti eredez28 BIMA 1214-81, BIMA 1215-81, BIMA 1216-81,1217-81, BIMA 1218-81 29 BIMA 2866-91 30 BIMA 6294-2000/4. 31 Nagy 1989 (BIMA 2601-90), Nagy 1990 (BIMA 3106-91) 32 Balassa 1982: 53. 33 PÓCS 1979: 99-100. 38
