Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Kavecsánszki Máté: A révi sóvám és a Sebes-Körös völgyi sószállítás a kezdetektől a kora újkorig
Kavecsánszki Máté Ezt jól bizonyítja, hogy a kora újkor jelentős részében a só elfogadott fizetőeszköz volt.87 Bertény és Rév az Első Katonai Felmérés szelvényén 1763-1787 Az Erdélyi Fejedelemség megszerveződésével a sókitermelés feletti ellenőrzési-szervezési jogot az új állam örökölte meg a Királyságtól. A kitermelés, a szállítás és a kereskedelem szervezését az erdélyi kancellária vette át.88 Az előző századok gyakorlatát megörökölve, a sóbányászat, a szállítás és a kereskedelem kincstári monopólium maradt,89 magánszemély nem létesíthetett új aknát, a bányák és a sókikötők ugyanakkor továbbra is bérbe adhatók, sőt elzálogosíthatok voltak.90 Sókamarák működtek Tordán, Désen, Désaknán, Kolozson és Vízaknán 87 Részletesen erről: Trócsányi 1980: 233-234.; A fejedelmi tisztségviselők még a XVII. században is sokszor kapták sókockában a fizetségüket: ÁGOSTON - Oborni 2000: 148.; Oborni 2002: 88-92. 88 Trócsányi Zsolt kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy a kancelláriának a só tengelyes szállításának vonatkozásában volt teendője, a hajón történő szállítás ügyében nincs nyoma intézkedésnek, hasonlóan az értékesítés és vámolás ügyeihez. Lásd Trócsányi 1980: 233. 89 Oborni 2002: 73. 90 ZSÁMBOKI 1997b: 195.; TRÓCSÁNYI 1980: 233. 184
