Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Kavecsánszki Máté: A révi sóvám és a Sebes-Körös völgyi sószállítás a kezdetektől a kora újkorig
Kavecsánszki Máté Az biztos, hogy a XII. századtól a kincstár fokozottabban kezdett figyelni a vámokból befolyó jövedelmek szervezésére. A megszilárduló államszervezet jótékony hatással bírt a kereskedelemre, az élénkülő forgalom pedig új vásároshelyek, belső vámok, révek létesítését tette lehetővé.40 A sókereskedelem jelentősége is növekedett. A sókitermelés volumene a 12. századtól látványosan növekedett és így a hazai igények kielégítése mellett már exportálni is lehetett, főleg Morvaországba,41 sőt az export jelentőségét emeli ki, hogy az Aranybulla is foglalkozott a kérdéssel.42 A sókereskedelem jelentőségének növekedését jelzi, hogy az uralkodók a 12. századtól fokozatosan önálló kamarai igazgatás alá helyezték a sóbányákat. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy a kősó kitermelése továbbra is a királyi magángazdaságok keretében történt, hiszen a bányaregálé kialakulásának lassú folyamata még csak ekkor vette kezdetét.43 Ahogyan fentebb említettük, az egyházak részére már korábban is történt sóakna-jövedelem eladományozása, de Zsámboki László figyelemre méltó megállapításai szerint, amelyet egyébként a II. András-féle beregi egyezmény pontjaira alapoz, a történészi közvélekedéssel ellentétben az egyházak nem kapták, hanem vásárolták a sót a királyi bányáknál, elszállításáról pedig maguk gondoskodtak.44 45 A sóból származó jövedelem jelentőségét III. Béla közismert, házasságkötése céljából készült jövedelem-kimutatása is alátámasztja. Abból, hogy a lajstromban külön tételként szerepel a sóból származó jövedelem, arra következtethetünk, hogy már a 12. században is önállóan kezelt, fajsúlyos gazdasági egység lehetett a sógazdálkodás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az összes bevétel 10%-a származott a só hasznából.43 III. Béla korában a vásártartásból, illetve a közlekedési vámokból befolyó jövedelem még valóban királyi jognak számított és jelentős költségvetési bevételt eredményezett, még ha az uralkodó egy- egy vámhely hasznának egy részét át is engedte az egyháznak.46 40 Lásd HÓMAN 1935:402. 41 Frisnyák 1990: 30-31. 42 GyöRFFY 1984: 906.; Kristó 1984: 1075.; SZEGFŰ 1983b: 336. 43 Hóman 1935: 402. 44 Zsámboki 1997a: 54. A hagyományos történészi elképzeléshez lásd például Szegfű 1983b: 336-337. 45 Hóman 1935: 479.; Kristó 2003: 180.; Zsoldos 1997: 60. 46 Az adományozásokról részletesen lásd Kristó 1984: 1080-1081. 174
