Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Kavecsánszki Máté: A révi sóvám és a Sebes-Körös völgyi sószállítás a kezdetektől a kora újkorig
A révi sóvám És a Sebes-Körös völgyi sószállítás pontok mellett anyagi-gazdasági megfontolások, illetve a királyi birtok- politika változásai miatt történhetett. A vásárvámok és a közlekedési vámok a városok és az ispán útján megyénként folytak be a királyi kincstárba. Tudjuk, hogy I. László legjelentősebb bevételi forrását képezték az ilyen jövedelmek. A vámjövedelmek eladományozásának gyakorlata ugyanakkor minden jel szerint már a 11. században megkezdődött, elsőként szintén az egyház részére, az útvámok és révek jövedelmének királyi eladományozásának gyakorlata viszont inkább csak 12. századtól figyelhető meg.36 Ismeretes III. István király 1165-ben kelt rendelete például, amelyben a Meszesi-kapun át szállított sóból kocsinként egy sókockát rendel átadni a meszesi monostor számára. De példaként említhető Imre király 1203. évi rendelete is, amelyben Bihar vármegye vásárvámjainak kétharmadát a váradi egyháznak adja át.37 Viszont arra is van adatunk már a XI. századból, hogy a király sóaknák jövedelmét - tehát vélhetően nem a tulajdonjogát (!) - adományozza el az egyháznak.38 39 Ugyanakkor a király tulajdonjogának alakulása a bányák felett korántsem teljesen egyértelmű. Ahogyan korábban is említettem, a századokon át művelt erdélyi sóbányák királyi birtokokon feküdtek és egy ideig biztosan a király tulajdonában állottak. Ugyanakkor nem csak Tordán, Kolozson, Désen, Désaknán és Vízaknán volt lehetséges a só kitermelése és az sem világos, hogy ezek a területek pontosan miként kerültek a király tulajdonába. Ezt a problémakört a már szintén említett Ajtony-féle sóvámolás csak megerősíti. Zsámboki László szerint a sóaknák eredeti (X-XI. századi) tulajdonlásánál négy lehetőséggel mindenképpen számolni kell: (1.) királyi tulajdon, (2.) királyi adományozáson alapuló egyházi vagy magántulajdon, (3.) eredendően is egyházi tulajdon, (4.) eredendően is magántulajdon.’9 E problémakör részletes elemzése nem lehet feladatunk, ugyanakkor rávilágít arra, hogy milyen fontos és mennyire bonyolult kérdés volt a királyi vámpolitika megszervezése az igencsak nagy kincstári bevétellel kecsegtető sószállítás kapcsán. És megint csak felmerül, hogy a sógazdálkodás komplex rendszerében pontosan hol is érvényesült a királyi monopólium. 36 KristÓ 1984: 1084 37 KristÓ 1984: 1082-1083. A Meszesi-kapunál szedett vámról lásd Weisz 2006: 202. 38 Zsámboki 1997a: 51. 39 Zsámboki 1997a: 55. 173
