Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
P. Szalay Emőke is. Ezeket a cserépedényeket az összeírás során mindig a felsorolás végén említik. Készítési helyként azonban nem Révet neveznénk meg, hiába volt jelentős fazekassága, mivel az itteni fazekasok mázatlan használati edényeket, korsókat, kannákat, főzőfazekakat korongoltak. Viszont a közelben sorakoztak a mázas kerámiát előállító központok, pl. Nagyvárad26, Mezőtelegd, így talán nem teljesen alaptalan, hogy ezek valamelyikéből is kerülhetett ide egy korsó vagy kanna a XIX. század folyamán, amelyet aztán szintén újabbra cseréltek. Úrasztali térítők A fehér falú, puritán református templomokban a templomi textíliák, úrasztali terítő, szószék-, Mózesszék-, pad-, karzat-, orgonaterítők jelentik a színességet. Az úrasztalára terített abroszok két félék: úrasztali terítő, amely mindenkor az úr asztalát díszíti és az úrvacsora abrosz, úrvacsorái terítő, amelyet csak az úrvacsora osztás alkalmakor használnak. Csiszár Sarolta írja: „Az úrasztali készleteket, az úrasztala letakarására és az úrvacsorához az asztal megtérítésére szolgáló térítőkét a buzgó hívek, egyszerű falusi asszonyok, a faluban élő kisnemesek, a falut támogató kegyes patrónák ajándékozták templomuknak az egyházhoz tartozásuk és hitük jeléül. ”27 A révi gyülekezetben bizonyára voltak úrasztali térítők a korábbi századokban is, de ezek, lévén, hogy a textílis emlékek jóval múlandób- bak, mint a fémmunkák, nem maradtak fenn napjainkra. Feltevésünket igazolja az 1808-as összeírás, melyben a következő áll a „Szent Asztalhoz kívántatok" között: „13 darabból álló abroszok". Az abroszok száma nem változott a következő öt évtizedben, hiszen 1864-ben szintén 13 darabot említ a vizitáció. Újabb harminc év múlva viszont ezt olvashatjuk „nagyon is megavult térítők". Úgy véljük, hogy ezek a térítők azonosak lehettek a csaknem száz évvel korábban említettekkel. Mivel 1809-ben nem szólnak az állapotukról, így csak azt feltételezhetjük, hogy legkésőbb a XIX. század elején már a gyülekezet birtokába voltak, de esetleg készülhettek korábban a XVIII. században. Mivel abroszt írnak az összeírok, így lehetséges, hogy nem hímzettek voltak, hanem esetleg a XVIII. században 26 Legutóbb lásd P. Szalay 2016: 151-157. 27 Felhősné Csiszár 2014.341-342. 148
