Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
P. Szalay Emőke Fieber Ferenc az új művészeti stílus elemzésével vezeti be a kérdés részletes taglalását, foglalkozik az iparművészetnek az egyházban betöltött szerepével. Hangsúlyosan emeli ki, hogy az egyház, ha változtatni akar, vigyáznia kell, nem tévedhet a változó divatok ösvényére. Témánk szempontjából Lyka Károly Egyházi fémmunkák c. tanulmányát kell kiemelni, aki felhívja a figyelmet arra, hogy az egyház sok műtárgyat igényel, de a sok fémtárgy művészi értéket nem képvisel, sőt egyenesen értéktelen. A kehely, ez a jellegzetes szertartási tárgy, formailag egy nyeles félgömb díszítéssel ellátva. Általánossá a gyári termékek váltak, amelyek sablonos formát követnek, ennek az oka, hogy a tervezők is sablonos terveket készítenek. Szerinte az egyházi tárgyaknak is természetes formákat és díszítést kellene követniük. Művészi feladat pl. az egyes részek illeszkedésénél lévő díszítés alkalmazása. Ezt az alkotók sokszor úgy valósítják meg, hogy értelmetlen díszítésekkel látják el a tárgyakat, ami különösen a kelyheknél szembetűnő, holott az alkalmazott díszítéseknek is mindig a kornak kellene megfelelni. Az I. világháború után is visszatértek a témához. Gerevicz Tibor 1920-ban foglalkozik a tágabb értelembe vett egyházművészettel Egyházművészetünk jövője címmel. Tárgyalja az ötvösség szerepét kiemelve, hogy nemcsak formában, de technikában is eredetit alkotott. Felhívja a figyelmet, hogy régi művészetünk felhasználása ne legyen egyszerű kompiláció, hanem az alkotók használják fel ugyan, de dolgozzák át azokat az új formanyelvnek megfelelően.7 Bár ezek a gondolatok a XX. század első évtizedeiben fogalmazódtak meg, napjainkban is érvényesek. A révi gyülekezet klenódiumai Úr asztali borospohár A református gyülekezetekben legszentebbnek tartott edény az úrasztali borospohár. Az egyházközségek legnagyobb részében ezüstből készült poharat találunk, de a XIX. század végén, XX. század elején megjelentek a különféle ötvözetből készült, ezüstözött, nikkelezett kelyhek is, amelyek már tömeggyártásban készültek. így van ez a révi gyülekezetben is, amelynek egyik úrasztali borospohara e kor terméke. Az edény az ötvösművészetben legelterjedtebb alaptípust, a ke- helyformát követi. Ez a forma három részből tevődik össze: talp, szár és 7 Mindezekről lásd bővebben P. SZALAY 1999: 491-495. 136
