Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
P. Szalay Emőke Református egyházi felszerelések-edények A református gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsősorban borospoharakkal és kenyérosztó tányérokkal, amelyek anyaga lehetőség szerint nemesfém, ezüst volt. Ez a magyarázata annak, hogy a XVII. századból jelentős számban maradtak fenn ötvösremekek a református egyházközségek tulajdonában. A gyülekezetek a szent edényeket, térítőkét évszázadokon át, sok viszontagság, háborús dúlások, pusztítások közepette megőrizték. Napjainkban is számos XVI-XVII. századi asztali edényt, térítőt találunk a református templomokban. A gyülekezetek ragaszkodnak hozzájuk, mivel ma is használatban vannak, alig kerültek közgyűjteményekbe. Ezért mondhatjuk, hogy az egyházmüvészetben különleges helyet foglal el a református egyház. A református templomokban őrzött iparművészeti tárgyakra az 1934-ben rendezett országos református kiállítás hívta fel a figyelmet, ettől kezdve jelent meg a köztudatban a református egyházművészet fogalma.5 A református egyház szertartási tárgyainak száma viszonylag kevés. Az úrvacsoraosztás két szín alatt történik. A szertartáson résztvevők, akik a konfirmálás alkalmával vallást tettek hitükről, mindnyájan részesülnek nemcsak a Krisztus testét jelképező kenyérből, hanem a vérét jelképező borból is. A „szent asztalhoz való készületeket" az úrvacsorái pohár, a kenyérosztó tál és a boroskanna alkotja. A reformáció terjedése során a XVI. század közepén először 1562-ben a debrecen-egervölgyi zsinat foglalkozik külön az úrvacsora edényeivel. „Az írás ívóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát min- dennémű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, ezüst és cserép legyenek vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. ”6 5 1995 óta folyik a határontúli református gyülekezetek emlékanyagának felmérése, melyet a Magyar Református Egyház, a Szlovákiai Református Egyház és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram 25.499, 34.347, 37.347, 68.849, 78.247. 91.032. sz pályázati támogatása segítségével végeztünk Kárpátalján, Délvidéken és a Felvidéken. Jelenleg a 109.852. sz. pályázati támogatással a Tiszántúli Református Egyház-kerületben folytatjuk a kutatást. Egy egyházközség emlékanyagának leírását lásd P. Szalay 2016: 197-218. 6 Kiss 1882. 58. 134