Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Iparművészet-történet - Agárdi Lajos: A szoboszlói református egyház klenódiumai
A SZOBOSZLÓI REFORMÁTUS EGYHÁZ KLENÓDIUMAI A kéziratos leltárban említett, be nem azonosítható textilek A kéziratos leltár alábbi térítőit nem sikerült beazonosítanom: Terítő piros torockói mintával, középen Agnus Dei ábrázolás. (Nyitott könyvön nyugvó zászlós bárány.) Borbély család ajándéka. Mellékelve egy darab bőrmappa.- Fehér terítő 146 x 140 cm B Nagy Péterné ajándéka.- Kalocsai terítő Gáti Tóth Gizella és Mária ajándéka.- Kendervászon terítő kalocsai hímzéssel. Nagysága 218 x 150 cm Német Gizella ajándéka 1947.- Fehér vászonterítő recehímmel és kalocsai hímzéssel Tatár K-né ajándéka 1936.- Szövött terítő 150x120 cm Kunkli Péter és felesége 1980. Szőttes futó, piros-fekete mintával, rojtozással. Sarkában (sarkaiban?) fehér fonallal belehímezve: Kunkli Péter és felesége ajándéka 1990.- Kínai selyemterítő 160x140 cm K. Nagy János és felesége ajándéka. Összegzés A szoboszlói református gyülekezet tulajdonában lévő úrasztali edények és textilek első ismert darabja 1614-ből való, a kutatás idejéhez viszonyított utolsó adomány pedig 2001-es. A két időpont között durva megközelítéssel a következő három időszakot tudom megkülönböztetni: 1. Nagy értékű donációk, úrasztali edény adományok egészen a XX. század első feléig. Ebből az időszakból ugyancsak nagy értékű textíliák maradtak fönn. 2. A kádári diktatúra időszakából az időbeli közelség miatt fönnmaradt számos textil adomány. Az adományok túlnyomó részének piaci értéke szerényebb. Kivételnek tekinthetjük Jenei Gábor és felesége 1974-es garnitúráját az úrasztalára és a szószékre. Az adományok további jelentős része a korszakban nem liturgikus célt szolgál, hanem a gyülekezeti élet élénkítésére, diakóniai munka (pl. tésztakészítés) szolgálatára adományozták őket. 3. A rendszerváltás után, napjainkig is tartó időszakában ismét megjelennek nagyobb értékű adományok: három teljes garnitúra az úrasztalára, szószékre, illetve keresztelő medencére, mózesszékre, 127