Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Múzeumpedagógia, múzeumi közművelődés - Illésházy Katalin Anna: „Ki játszik ilyet, majd megmondom milyet?” – Tanulmány a népi játszóházakról
Illésházy Katalin Anna múzeumban, művelődési házban, iskolában, szabad téren zajlik, sőt sok esetben valamilyen rendezvényhez kötötten, ami eleve eltereli a gyerekek figyelmét. Ezért érdemes mégis valamilyen kis zugot elkülöníteni magunknak, és a foglalkozáson saját anyagokból, saját eszközökkel dolgozni, amiket ismerünk. Fontos, hogy a kellékeink tükrözői legyenek a céljainknak, lehetőleg kerüljük a műanyag, színes tálakat, gumi eszközöket, használjunk természetes anyagokat, inkább egyszerű színeket. Ehhez mérten kell kialakítanunk saját öltözetünket is, ami a nonverbális kommunikáció eszköze, és a gyerekek szintén érzékenyek rá. A program kigondolása közben figyelembe kell venni, milyenek a lehetőségeink. A népi játszóházak programja alapvetően az évkörre épül, így ha ünnep közeleg, érdemes a szokásokhoz kapcsolható - egyébként pedig a körülményekhez mérten a legmegfelelőbb - tárgyat készíteni. Fontos, hogy hasznos időtöltés legyen, ha fél órát vagy esetleg egy egész napot töltenek is velünk a gyerekek. Mindkét eset veszélyes tud lenni. Ha az idő túl rövid, kapkodunk, nem tudjuk a tárgyakat befejezni, a gyerekek izgágák lehetnek, ha pedig túl hosszú, elfáradhatunk, kicsúszhatnak az események a kezeink közül. így jól át kell gondolni, mibe is vágjunk bele, mit érdemes elkezdeni. Figyelembe kell még venni a gyerekek számát és korát, nem tudunk ugyanúgy dolgozni 3 és 13 gyerekkel, főleg ha kisebbek vagy nagyon vegyes korúak. A foglalkozás menetét illetően fontos, hogy legyen elkülöníthetően eleje és vége. Ez persze elsősorban akkor lehetséges, ha a gyerekek egyszerre érkeznek és távoznak, ha egyesével szállingóznak az érdeklődők, az nagyon megnehezíti a munkánkat. Az elején a rövid bevezető és ismerkedő szöveg után érdemes egy játékkal indítani, segít, hogy a gyerekek otthonosabban érezzék magukat. Fontos, hogy a játék végén a gyerekeket le tudjuk csendesíteni, hogy elkezdődhessen a munka, a tényleges tárgyalkotás. El kell mondani, hogy konkrétan mit, miért, mivel csinálunk, azaz a technikát, a felhasznált anyagot, és az elkészíteni kívánt tárgyat is ismertetni kell, hogy tudni lehessen, miért is dolgozunk. Ha a tárgy elkészült, használatba kell venni, ki kell próbálni, játszani kell vele. 2.6. Játszóház, mint múzeumpedagógiai foglalkozás A népi játszóházak alapvető célja feleleveníteni a paraszti kultúrához köthető gyermekjátékokat, szokáscselekményeket. Közelségben állva azon törekvéssel, ami a gyermekjátékokat feltáró, összegyűjtő néprajzkutatókat irányította e hagyatékok megőrzésére. Ezért idézem Niedermüller 470
