Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Tudománytörténet - Ujváry Zoltán: Zoltai Lajos pályarajza
Ujváry Zoltán nem ezt az utat választotta. Még a segédlelkészi szolgálathoz szükséges képesítést sem szerezte meg. A papi pályától való eltávolodást Sőregi János, a legrészletesebb Zoltai-életrajzíró abban látja, hogy Zoltai sokkal inkább vonzódott a mozgalmasabb élettel kecsegtető újságíráshoz. Valóban, Zoltai nagy lelkesedéssel kezdte meg újságírói működését, melyben igen eredményes volt. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy figyelme a történeti emlékek feltárása felé irányult. Mai szóval úgy mondanánk, hogy a honismeret, a helytörténet kérdései kezdték élénken érdekelni. Az 1880-as évektől kezdődően élete végéig cikkek tömegét írta, 1887-től kezdve pedig egyre inkább a tudományos kutatás nyomán feltárt adatokat dolgozta fel igen gyakran népszerűén, a nagyközönség számára is megérthető módon. Újságírói repertoárjában eleinte szinte minden szerepelt, a szinikritikától a rendőrségi hírekig bezárólag. írásai először a Debreceni Ellenőrben és a Debreceni Hírlapban jelentek meg, egy rövid ideig a Debreceni Ellenőr melléklapjának, a Reggeli Újságnak szerkesztője is volt. Élete folyamán gyakorlatilag minden debreceni és megyebeli újságban publikált várostörténeti, helytörténeti, régészeti és néprajzi cikkeket. Akkoriban is meglehetősen sok újság jelent meg. Az említetteken kívül pl. a Debreceni Újság, a Szabadság, a Debreceni Független Újság, a Hajdúföld, az Egyetértés stb., de ott találjuk írásait a folyóiratokban, évkönyvekben és a különböző periodikákban is. Különösen neves kiadvány volt a Debreceni Képes Kalendárium, amelynek több évfolyamát ő szerkesztette. Országos lapok is közölték írásait. Gyakran jelent meg közleménye a Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban, a Nemzetben, a Neues Pester Journalban stb. Az újságok szívesen közölték a precíz, pontos, szakszerű, de ugyanakkor jó stílussal és gyakran saját rajzaival illusztrált cikkeket. Zoltai Lajos diákkorától halála napjáig megmaradt a sajtó szolgálatában, függetlenül attól, hogy milyen státuszban volt. Pályája első nagy fordulópontja 1887. december 7-én következett el, amikor a főispán segédlevéltárossá nevezte ki a városi közlevéltárhoz. Erről nagy örömmel számolt be édesanyjának, megírva, hogy 600 Ft kezdőfizetést kap. (Ekkor volt 26 éves.) Alig telik el két év, és 1890. január 1-én állandósul levéltárosi státusza, sőt még abban az évben a tisztújító közgyűlés életfogytiglan meghosszabítja kinevezését. Csodálatos birodalom volt számára a levéltár. Krúdy Gyula, akivel meleg baráti kapcsolatban volt, 1895- ben írja róla: „Ha vasvilla 404
