Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Természettudomány - Novák Tibor: Hajdúszoboszló természeti adottságai és értékei

Novak Tibor A halfaunára vonatkozó munkák62 a Keleti-főcsatornából 42 hal­faj előfordulását említik, amelyek közül a lápi póc (Umbra krameri), magyar bucó (Zingel zingel), kősüllő (Stizostedion volgense) és a réti csík (.Misgurnus fossilis), előfordulása emelhető ki természetvédelmi jelentő­ségük miatt. A kétéltűeknek hazánkban minden faja védett, ezért a gyakori és elterjedt varangy és békaijok, illetve élőhelyeik is védelmet érdemelnek. Természetvédelmi szempontból a vörös hasú unka (Bombina bomb ina) előfordulása emelhető ki, amely európai közösségi jelentőségű faj, és Hajdúszoboszló határában, a mocsaras, vízállásos területeken nem ritka. Ugyancsak előfordul, bár lényegesen megritkult a dunai tarajos gőte (.Triturus dobrogicus), amelynek feltehetőleg az utóbbi ideig vitatott rendszertani besorolása miatt Hajdúszoboszló határában nincsenek do­kumentált adatai. Hüllő fajok közül a vízisikló (Natrix natrix), és a Köselyben illet­ve a csatornákban előforduló mocsári teknős (Emys orbicularis) emelhe­tő ki. A fürge gyík (Lacerta agilis) a városi és kultúrtermeteken illetve száraz mezsgyékben, szegélyekben fordul elő. A város határának legnagyobb állattani nevezetessége a Hortobá­gyi Nemzeti Park angyalházi területein egykor fészkelő szikipacsirta (■Calandrella brachydactyla hungarica), Magyarország egyetlen madár endemizmusa, Hortobágyon fészkelő állományát az irodalom az 1970-es évek közepén 60-70 párban adja meg.63 A hazai populáció alfaji szintű különállóságát ugyanakkor az utóbbi időben vitatják. Az ugyancsak itt fészkelő, háborítatlan élőhelyet igénylő ugartyúk (Burhinus oedicnemus) állománya már az 1980-as évek végére szintén megfogyatkozott, 6-8 párra csökkent.64 Mindkét faj élőhelyét a kopár, gyér növényzetű szikfo­kok jelentik, megfogyatkozásuk ezért feltehetően a legeltetett jószágál­lomány számának csökkenésével is összefügg. A város határában még nagyobb számban fészkel a fehér gólya (Ciconia ciconia). Az angyalházi puszta fészkelő madarai közül kiemelhető még a túzok (Otis tarda), a kékvércse (Falco vespertinus), a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paldicola), a szalakóta (Coracias garrulus) előfordulása. A vízállásos szikes réteken és szikfokokon zajló őszi és tavaszi madárvonulás során számos, olykor rendkívül ritka madárfaj is előfordul a város határában, “kovács etal. 2001 109.; Mahunka 1981.; Mahunka 1983. 63 Endes 1975:3-78. 64 Bankovics et al. 1990: 127-128. 394

Next

/
Thumbnails
Contents