Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza

Vida Lajos

fogadta, de közönségsikere nem igazán volt: „darabom egyre jobban bukik, végre egészen meg fog bukni” - írja 1914. elején Szép Ernő Hatványnak.8

Szép Ernő pedig - a darab bukása ellenére - írja tovább versekben, novellákban és regényekben a szoboszlói emlékeit. A gyermekkor még mindig vissza-visszajár, még jólesik az egykori templomkerti romantikus randevú emléket szívre szorítani, mikor: „A korzó hirtelen széjjelment. Van egy pillanat, amelyben megrezzen, haboz s rendetlen lesz a szórakozottan és szabályosan szembe folydogáló sétálás estefelé a tégla élével kövezett piactéren. Mint az andalodott körséta a négyes előtt föleszmél, megáll és elfogy, mikor a banda rázendít a Faust-keringőre A korzó is mintha egy jelre, összebeszélésben oszlana el”. (A jázminok illata)

A szoboszlói korzó leírása egy néhány évvel később írt versére

haj az:

Fák közt ide-oda utak vezetnek,

Hosszú ujjai nagy fehér kezeknek,

Fölöttem az ég, kék, kimondhatatlan. Homok vagy tűnő perc zizeg alattam?

Járok, sétálok? Én egyáltalában Nem értem, hogy magától lép a lábam.

Mint beteg madár ül a lombban a csend, Az alkony hűvös lelke a fiivön mereng.

S bennem a világ, mint üveg alatt Némán keringő bágyadott színű halak.”

Sétálás (Emlék 1917)

8 Hatvány 1967: 186.

346