Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza

Vida Lajos fogadta, de közönségsikere nem igazán volt: „darabom egyre jobban bu­kik, végre egészen meg fog bukni” - írja 1914. elején Szép Ernő Hatvá­nynak.8 Szép Ernő pedig - a darab bukása ellenére - írja tovább versek­ben, novellákban és regényekben a szoboszlói emlékeit. A gyermekkor még mindig vissza-visszajár, még jólesik az egykori templomkerti ro­mantikus randevú emléket szívre szorítani, mikor: „A korzó hirtelen széj­jelment. Van egy pillanat, amelyben megrezzen, haboz s rendetlen lesz a szórakozottan és szabályosan szembe folydogáló sétálás estefelé a tégla élével kövezett piactéren. Mint az andalodott körséta a négyes előtt föl­eszmél, megáll és elfogy, mikor a banda rázendít a Faust-keringőre A korzó is mintha egy jelre, összebeszélésben oszlana el”. (A jázminok illata) A szoboszlói korzó leírása egy néhány évvel később írt versére haj az: Fák közt ide-oda utak vezetnek, Hosszú ujjai nagy fehér kezeknek, Fölöttem az ég, kék, kimondhatatlan. Homok vagy tűnő perc zizeg alattam? Járok, sétálok? Én egyáltalában Nem értem, hogy magától lép a lábam. Mint beteg madár ül a lombban a csend, Az alkony hűvös lelke a fiivön mereng. S bennem a világ, mint üveg alatt Némán keringő bágyadott színű halak.” Sétálás (Emlék 1917) 8 Hatvány 1967: 186. 346

Next

/
Thumbnails
Contents