Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza

Vida Lajos

tajtékpipát ő vásárolta az apjának, amikor nagyobb összeget nyert kártyán. Most azonban hivatalos meghívásra érkezett.

A Független Hajdúság írta meg Szép Ernő sikerét az izraelita nőegylet 1911. április 11-i estélyén, ahol Szép Ernő egy novelláját és néhány versét olvasta fel. Az estély után pár héttel írt levelet Fehér Gábor Szép Ernőnek, melyben fia, a későbbi író Fehér Gábor támogatását kérte külföldi ösztöndíj megszerzésében. A rendezvényen részt vett Dr. FeketeLászló polgármester, aki a hajdúszoboszlóiak közül elsőként köszöntötte a költőt verseskönyvének, az Enekeskönyvnek megjelenése után, 1912 februárjában. A felolvasott versek között szerepelt az a hosz- szabb költeménye, melyet később az irodalomtörténet csak Csúnya és ártalmas dolog...címen tart számon. A Szoboszlón felolvasott költemény a Nyugat folyóiratban jelent meg, az Enekeskönyvben több változtatással szerepel.

"Kocog a gőzös, az ablakhoz állok,

Nézem hazámat és a rétet S a szélmalmot, hogy áll a csöndben.

Őrt, hidat, zászlót, szemafort csudálok,

Apám szivarozik, beszélget S nekem kicsúszik hirtelen a könnyem.

Szoboszló fogy, fátyolba bújva,

Kanyarodunk....és látszik újra Tornyunk, mint a gyerek felnyújtott ujja.”

{Csúnya és ártalmas dolog...,Nyugat 1911/1)

Ez az a költemény, mely megjelöli a XX. századi költészet egyik irányát. A szerkezetileg is remekül felépített költeményben az ébrenlét, az álom és az emlékezés képeit szerkeszti egybe több tételben, az idő, az elmúlt idő különböző síkjain (gyermekkor, férfikor) és különböző terein (Budapest, Párizs, Szoboszló, Debrecen). A jelen időhöz mindig visszatérő álomképekben az el nem ért, meg nem valósult vágyakat rostálja át, míg az emlékezésben a megélt élmények emlékképeit villantja föl a képzelet. Az álomban és az emlékezésben is a valóság és képzelet szövődik egybe, de a valóságon mindig túlnő a képzelet. A boldog szárnyalást szimbolizáló álmok is mindig visszahullnak a hétköznapok szürkeségében. Ahogy az álom túllép a valóságon, a valóság is áttöri az álom gyenge falát:

344