Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei
Virányi Zsolt helyiség első és legkiválóbb társas helye lesz a fürdőző közönség ezreinek. Vitéz Nánássy Lajos tulajdonos neve biztosíték arra, hogy ez új intézmény rövid idő alatt egyre gyarapodó látogatottságnak fog örvendeni.” 1944-ben elkészült az újabb, hátsó szárny, s még ebben az évben német tisztek szállták meg a Gambrinust. Az oroszok október 9-én jöttek be a városba, s az 1945-ös kivonulásuk után az épületek - köztük a Gambri- nus is - kifosztva vártak további sorsukra. Nánássyék a fővárosban vészelték át a háborút, s mire visszatértek, mindent siralmas állapotban találtak. A bútorokat széthordták a városban, de Nánássy Lajos rendőri segédlettel végigjárta Szoboszlót, és sikerült 10 szobára való eredeti berendezést visszaszereznie, összegyűjtenie. A szálloda újra benépesült, s míg 1946-ban ki nem jött a forint, a tehetősebb vendégek gyakran - a kor szokásának megfelelően - arannyal fizettek, amit a hátsó épületszárnyban méricskéltek. Az éttermet bérbe adták, s 1948 nyarának végén - ahogy azt 10 éve mindig tették - ősszel visszaköltöztek debreceni lakásukba. Azért, hogy ne kelljen a sárban parkolniuk az autóval rendelkező vendégeknek - alispáni segédlettel - leburkolták a Gambrinus előtti utat, és Rásó Istvánról nevezték el. Tervezték, hogy üvegtetővel összekötik a két épületet, de ez már nem valósulhatott meg. Ekkor már a nagyobb gyárakat, üzemeket államosították, ám Nánássyék egyáltalán nem számítottak arra, ami 1949-ben bekövetkezett. A Gambrinust teljesen elveszítették. Az épület ezt követően többször gazdát cserélt, az 1960-as években, ha régi fényét nem is nyerhette vissza, még kedvelt és országszerte ismert vendéglátóhely volt. Az 1970-es évektől láthatóan minden megkopott, az akkori állami vállalati tulajdont képező Gambrinus elvesztette rangját, nem volt többé az egyetlen, az első és előkelő, sorra épültek fel mellette a nagyobb, modernebb szállodák. Az 1990-es évektől már nevétől is megfosztották, eltűnt a színes neonreklám, a sárga-kékre mázolt házon már csak ennyi állt: DISCO. Szezonban a teraszon játékautomaták zörögtek, éjszaka pedig zene dübörgött, ám a lepusztult szobákba egyre kevesebben jelentkeztek be. A rendszerváltás utáni privatizáció elérte a Gambrinust is, 15 év alatt többször cserélt gazdát, s 2001-ben már biztosra lehetett venni, lebontják. Bár megmentésére voltak törekvések, néhány lokálpatrióta szót is emelt érte, de védetté nem nyilvánították. Az épületet 2003-ban érte utol a végzet, ekkor született megmásíthatatlan döntés bontásáról, melyet még abban az évben végre is hajtottak. Nánássy Lajosné jóval túl a kilencvenedik évén halt meg, abban az évben, amikor a 318
