Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - P. Szalay Emőke: A reneszánsztól az art decoig – A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai
A RENESZÁNSZTÓL AZ ART DECOIG A felfelé kissé szélesedő, majd kihajló szájperem alatt egy vízszintes hullámindás, leveles sáv látható, amelyet szalagkertbe foglalt szimmetrikus, csigaindás végződésű leveles álló bokor tölt ki. A keretet alkotó, lefelé hajló, változó magasságú díszítmények ún. liliomos végző- désűek. A pohár teljes felületét poncolt díszítés borítja, amelyet a poncoló tű egymás melletti aprólékos beütésével ért el az alkotó. Ebben az alapban mind a pohár felső részén, mind a talpán sarkára állított rombusz jelenik meg. A felső, nagyobb méretű elem négy sorba rendezett, a talpon három sorban lévő kisebb domborított rombuszokból áll, amelyek beütéssel kialakított formája kis négyszögű gúla alakú, minden sarkukon egy-egy kis rombusszal lezártak. Az minták minden részletét végig pontozott sor szegélyezi. A rombuszok között egy-egy domborított csepp látható. Ezeknek a cseppeknek az alapján nevezik ezeket a poharakat verejtékes poharaknak. A cseppeket Krisztus verejték vagy vércseppjeivel azonosították a kor hívei. A XVI. század végén, a XVII. század elején ezek a manierista díszítőmotívumok elterjedtek egész Európában, így hazánkban is kedveltek voltak (1. kép). Az ötvöstárgyak készítési idejének és helyének meghatározása a kutatás szempontjából fontos. Segítségünkre lehet az, ha a tárgy felirattal ellátott, amelyben szerepel, hogy mikor és hol készítették. A poháron csupán a szováti egyházé megjegyzés látható, amely a pohár tulajdonlási helyét bizonyítja. Mivel évszám nincs benne, nem segít a készítési idő meghatározásában. A feliratok mellett az ún. ötvösjegyek adnak segítséget. Az ezüst alapanyagot a feldolgozás során más fémekkel ötvözték a könnyebb feldolgozás, a tartósság érdekében. Ezek ajegyek eredetileg a tárgyak ezüst tartalmának igazolására szolgáltak. Mellettük megjelennek más jelzések is. Ilyen volt a céh, illetve a város által beütött jelzés, amely azt igazolta, hogy az ellenőrzés megtörtént. Egy harmadik jelzés is megjelenik olykor az ezüst edényeken, tárgyakon, ez pedig a készítőre utal, ezt nevezzük mesterjegynek. Bármelyik látható egy ezüst tárgyon, megkönnyíti a készítési idő és esetleg a hely meghatározását.'' Sajnos a szováti poháron egy jelzés sem található, így semmilyen kiindulási pontot nem találunk. Minden támpont híján az analógiák kere- 5 5kőszeghy 1934. 291
