Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - P. Szalay Emőke: A reneszánsztól az art decoig – A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai
A RENESZÁNSZTÓL AZ ART DECOIG egervölgyi zsinat ivó eszközt említ, de sem anyagát, sem formáját nem határozza meg. Ez a rendelkezés lesz a továbbiakban is meghatározó az úrvacsorái edényekre a következő századokban, egészen napjainkig. A levéltári forrásokból kitűnik, hogy a gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsősorban ivóedényként használható borospoharakkal.2 A borospoharak anyaga a XVII-XX. században leggyakrabban ezüst. Ez a magyarázata annak, hogy különösen a XVII. századból jelentős számban maradtak fenn ötvösművek a református egyházközségek tulajdonában. Jóval kisebb a rézpoharak száma, ezek jobbára XIX. századiak. A XVII-XVIII. században akadnak ónból készült úrasztali kely- hek is. A XIX. század második felétől megjelennek az ezüstözött fémek, ötvözetek. A hajdúszováti református gyülekezet úrvacsorái borospoharai A hajdúszováti gyülekezet öt úrasztali borospoharat őriz. Ezek az edények lehetőséget nyújtanak annak bemutatására, hogy a művészettörténeti stílusok az un. nagy művészetek - az építőművészet és képzőművészet - mellett az iparművészet minden tárgyának mind formáját, mind díszítését egyaránt meghatározzák. XVII. század - reneszánsz - talpas pohár A szováti református gyülekezetről 1601-ből tesznek említést. A továbbiakban a püspök 1640-ben ráparancsol az egyházra, hogy templomát szorgalmasan építse, mert a Hortobágyon innen nem lehet pusztább egyházat találni, amiért mindenki csúfolja őket.3 A gyülekezet legkorábbi úrasztali pohara a XVII. század legkedveltebb pohárformája. A XX. századi tudományos kutatás ezt a formát talpas pohárként emlegeti. A XVII. századi mezővárosi iparművészet kutatója, Bobrovszky Ida véleménye az írásos források és a fennmaradt anyag tanulmányozása alapján az, hogy ebben a században ezt a hengeres testű, a talp és a száj felé tölcséresen kiszélesedő alakú poharat készítették legnagyobb számban az ötvösök. Ezt a formát a XVI. században elterjedt ún. tölcséres forma továbbfejlesztett változatának tartják. A korábbi példányoknak inkább a 2 Kiss 1882:42-43., 152. 3 Barcsa 1908: 234. 289
