Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Szoboszlai Lilla: Képzőművészeti gyűjtemények Hajdúszoboszlón
KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYEK... már egyre kevéssé talált saját hangjára. „Rácz György munkássága élő példa arra, hogy a természet megfigyeléséből direkt módon el lehet jutni a nem ábrázoló művészetig. ”36 A puszta végtelen síkja és csendje, az ott élő, a természettel naponta megküzdő, egyszerű emberek megfigyelése, majd a velük kialakított bensőséges kapcsolat mind közelebb vitte ahhoz a műfajhoz, amivel életművét kiteljesítette. A ’70-es évek közepén a hortobágyi pusztában felfedezte művészete számára a földben lezajló természeti változásokat, a gyakori aszályok során keletkező szikesedés folyamatát. Felfedezését követően évekig tartó kísérletbe kezdett, hogy megtalálja azt a matériát, amivel a legkifejezőbben adhatja vissza a természeti erők mozgását. Olyan anyagot kellett találnia, ami lassan szárad és sokáig alakítható, más tulajdonságú anyagokkal keverhető, applikálható. A természeti folyamatokat: a szakadásokat, a hasítékokat, az árkokat, az óriási méretű esőzések és a hosszan tartó szárazság miatti hatalmas, néhol több méter mély krátereket és repedéseket az általa kifejlesztett anyag segítségével relieijein alakította, formálta. Az anyagmegmunkálás folyamatában elsősorban kézműves és nem elsősorban festői feladatokra szorítkozott. Első próbálkozásai színezett vasból készültek, a kompozíció közepében kibomló repedések és kráterek alatt festett, valósághű portrék még a fígurativitás nyomait viselik magukon. A ’80-as években a szétfeszülő, fölhasadó anyag belsejébe már nem festett arcmásokat, hanem magmatikus gömböket épített. A polírozott bronz- és famagok, félbemetszett gömbök hasonlítanak Amerigo Tot mag apoteózisaira. A mag, a születés, a kezdet metaforájaként kirobban, utat tör magának a repedezett, lassan pusztuló, erodálódó felszín alól (Genezis, 1985). A ’90-es években vaslapokkal, lemezekkel, szögegekkel egészültek ki kompozíciói. A kapcsokkal durván összepántolt formák a feszítő erő ellenére látszólagos nyugalmi állapotot sugalltak, amiken sebek és forradások maradtak. A szikes, repedezett talaj robbanást követő állapotát fém, hulladék deszka, már bomladozó, durva szövésű vászon elegye adja vissza. A tektonikus hasadások megidézésével a síkból kitörő, szétfeszülő formák nyugtalan, zaklatott állapotokat teremtenek. A repedt formák megmentésére tett kísérletek nem csupán egy természeti állapotot rögzítenek, hanem a művész belső fájdalmát-, valamint az élet reménytelenségét is tükrözik. Meleg földszínek: barnák, sárgák, rőt vörösek, zöldek és kobaltkékek szabdalják fel a térbe kibomló szögletes 36 Kádár 2005. 281
