Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
,AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK... meg, hogy a nemzeti királyság megvalósítása a Porta pártfogásával valósítható meg. További sikert jelentett, hogy a katonai akcióknak köszönhetően a bécsi udvarral négy fegyverszünetet kötött, és a kurucok 1681-82 fordulóján már a Magyar Királyság területén vonultak téli szállásra. Katonai sikerei után 1682 szeptemberében uralkodói jelvényeket kapott a töröktől, valamint szultáni kinevező okiratot, ezzel az ország négy részre szakadt. Thököly a diplomáciai tárgyalások során folyton békevágyát hangsúlyozta, ezzel ellenfele reményét tartotta ébren. Ez is hozzájárult sikereihez, de még inkább a törökkel való békét szorgalmazó spanyol párt befolyása a bécsi udvarban. „Thököly portai politikáját az oszmán katonai erő tudomásul vétele és nem kevés kockázattal járó felhasználása jellemezte. Úgy vélte, hogy egy Bécs elleni sikeres támadás esetén, mint a török adófizetője, az egész Magyar Királyság birtokába juthat.” (Varga J. 2004. 59.) A kahlenbergi csata után a lengyel királlyal folytatott tárgyalásokat, hogy Sobieski közvetítsen Lipót császár és a kuruc fejedelem között. Feltételeit azonban nem fogadták el Bécsben, így Thököly diplomáciája kudarcot vallott. Angyal Dávidot idézve Varga J. úgy látja, „vágyai határozták meg a választ”. Félreismerte és túl nagy elvárásokkal volt XIV. Lajos terveit iránt. Túlbecsülte a bécsi spanyol párt befolyását is, ezáltal tévesen értékelte az udvar magyarországi politikáját, amely nem mutatkozott erélyesnek a törökkel szemben, mégis lassan kiépített ellene egy szövetségi rendszert. Túlértékelte a török katonai erejét, nem számolt annak kudarcával. „Végül tévedett, mert betetőzője kívánt lenni Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György művének, miközben nem számolt az eltérő személyes feltételekkel és az időközben bekövetkezett politikai változásokkal.”72 Nem észlelte, hogy megítélése elmaradt az erdélyi fejedelmekétől, hiszen Bécsben csak a felkelők principálisának tekintették. Varga J. úgy véli, az oszmán hódítást nagymértékű tervszerűség irányította. Az oszmán stratégiai gondolkodás meghatározó elképzelése szerint Magyarország feletti uralmukat nem biztosíthatják tartósan Bécs elfoglalása nélkül. „Törekvésük szembetűnő sajátossága, hogy a magyarországi rendek egy-egy önjelölt vagy felkért exponensét, esetleg valamelyik erdélyi fejedelmet kívánták adófizető, tehát vazallus uralkodóként a Kassa központtal kialakított tartomány élére állítani.”73 A hódításban fontos szerepet szántak tehát Felső-Magyarországnak, melyet 72 Varga J. 2004: 63. 73 Varga J. 2004: 64. 217
