Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
,AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK... bevezető tanulmánya Thököly és a török kapcsolatának történetét vázolja fel. Itt kijelenti, a Habsburg-abszolutista politikával szemben más külső szövetségesre nem lehetett számítani, csak a törökre. Ezt a szövetséget „végső következményeivel együtt” vállalta Thököly. A felkelés nyugati megítélése az európai hatalmak érdekellentéteinek függvénye volt. így Franciaország számára kedvező, Németalföld és Anglia számára kedvezőtlen volt a Habsburg-ellenes felkelőknek nyújtott török támogatás. Az államérdek volt tehát meghatározó a politikai ideológia szempontjából.39 A török szövetség hazai előzményeit kutatva Köpeczi megállapítja: „A török szövetség gondolata a XVII. század második felében nem azért erősödött meg a magyar közvélemény egy részében, mert ezt bárki is nagyon kívánatosnak vélte volna, hanem azért, mert az Ottomán Birodalom volt az egyetlen nagyhatalom, amely a Habsburgok ellen valóságos támogatást nyújthatott.”59 60 Köpeczi az 1680 körül keletkezett Thököly haditanácsa című versből vett idézetekkel mutatja be, milyen érvek alapján döntöttek a kurucok az oszmánok szövetsége mellett. Felsorolja itt a köznemesség vagyonát és jogait ért sérelmeket, a németek iránti bizalmatlanságot, a török hatalom erejébe vetett hitet. Az önálló Magyarország megteremtése a végcél, míg az meg nem valósul, addig Erdély példájára el kell fogadni a török függőséget - summázza a költemény mondanivalóját.61 Köpeczi az 1682. július 26-i és 1683. június 14-i kiáltványokban szereplő érvekkel bizonyítja, Thököly a megegyezést kereste I. Lipóttal - eredménytelenül. Ennek okát a hatalmi biztosítékok hiányában (a Tiszántúlon nem alakítottak ki hercegséget Thököly számára) látja. Thökölyt nem hibáztatja azért, mert legyőzhetetlennek ítélte a szultán haderejét, hiszen a korabeli Európa nagy része is így gondolta. Csak Bécs 1683. évi ostroma után vált nyilvánvalóvá, hogy a Török Birodalom „Európa beteg embere”. Érvelése szerint Thököly nem számíthatott császári győzelemre, hiszen a Habsburgok másfél évszázad alatt sem voltak képesek a törököt kiűzni az országból, 1664-ben pedig győztesként kötöttek számukra előnytelen békét. A keresztény összefogás - az uralkodóházak ellentétes érdekei miatt - nem tűnt létrehozhatónak. Köpeczi ennek ellenére úgy látja, Thököly felkészült a Porta vereségére is. A lengyel királyt akarta megnyerni közvetítőnek arra az esetre, ha mégis oszmán vereséggel végződne a hadjárat. A török függőség lazítá59 KÖPECZI 1976: 7-8. 60 Köpeczi 1976: 18. 61 Köpeczi 1976: 21-22. 213
