Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK. erőviszonyokat, ami már önmagában hatalmas hiba. Ezt súlyosbította, hogy a török szövetséget fenyegetőnek érző Sobieski János a Habsburgokkal kötött katonai szövetséget, noha korábban rokonszenvezett a ku- rucokkal.33 Benczédi Angyal Dávid megállapításával ért egyet (Thököly a kis háborúnak volt mestere a harctéren és a politikában). Nem látott bele a nagyhatalmak játszmáiba, ehhez mérten aránytalanul nagy volt ambíciója, így politikája nem a realitásokhoz igazodott.34 Benczédi mégsem tekinti történelmi szerepét negatívnak, éppen ellenkezőleg. „Ballépése” ugyanis csak saját maga és hívei bukását idézte elő, az országnak viszont hasznára vált. Nélküle a Habsburgok még évtizedekig halogatták volna a török kiűzését Magyarországról. „»Tragikai vétségével« így kényszerítette ki a maga részéről mintegy Thököly is - habár törekvéseivel ellentétes irányban - országunk sorsának korszakos jelentőségű jobbra fordulását.”33 Külön írásban is kitér arra a kérdésre, mi adja a Thököly-felkelés történelmi jelentőségét.36 Értelmezésének keretét a széthúzó rendi törekvések és a centralizációra törő központi hatalom küzdelme adja, melyet a XVII. századi európai történelemben meghatározónak vél. Magyarországon a kettő között egyensúlyi helyzet állt be, melyet a rendi ellenzék rúgott fel a vasvári békével való elégedetlensége okán. A Habsburg- kormányzat reakciója erre az abszolutizmus bevezetése volt, melyet az a jogeljátszás elméletével (Verwirkungstheorie) indokolt, de összességében „kárt és felfordulást hozott Magyarországnak”. Erre adott válaszként bontakozott ki 1672 őszétől a kuruc függetlenségi mozgalom a bujdosás- ra kényszerült nemesség és az állami szolgálatból elbocsátott végvári katonaság összefogásából. Fegyveres harcuk csak az egyik tényezője annak, hogy az abszolutizmus bevezetése sikertelen volt. A másik a rendiség „mélységi tagoltsága”, amely alatt a vármegyéket érti. Meglátása szerint a bujdosó mozgalom sem képviselt pozitívabb értékeket mint az abszolutizmus, mivel a nemesi szabadságjogok korlátlan érvényesítését tűzte zászlajára, ami rendi anarchiához vezetett volna. Dialektikus szemléletében ezt a „meddő szembenállást” a Thököly-felkelés oldotta fel. Thökölyt az alábbi tényezők juttatták sikerre: személyes érdekeinek összekapcsolása a végvári hadakéval, kiemelkedő személyes adott- 53 54 55 56 53 Benczédi 1985:1266. 54 Benczédi 1985:1267. 55 Benczédi 1985: 1269. 56 Benczédi 1979. 211
