Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István 300. évfordulójára emlékezve szerveztek Szoboszlón tudományos emlékülést. Két évvel később, 2007. szeptember 25-26-án ismételten Hajdúszoboszló adott otthont egy nemzetközi tudományos konferenciának, melyet Thököly Imre születésének 350. évfordulója alkalmából rendeztek. A konferencia anyaga 2010-ben jelent meg nyomtatásban.3 Hajdúszoboszló tehát Thököly emlékének ápolásában nagy szerepet szán a történész szakmai konferenciák megrendezésének. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy ne csupán a kiüresedett, korábbi évtizedekből hagyományozódott, letűnt politikai rendszerek történelemszemléletét tükröző retorikai panelek legyenek a meghatározók a Thököly-megemlékezéseken. A konferenciák lehetővé tették és teszik, hogy a korszak kutatói árnyaltan és sokoldalúan mutassák be a XVII. század utolsó harmadának bonyolult folyamatait, sokszor egymással is ellentétes tendenciáit az érdeklődő közönség előtt. Bár számos esetben kérdéses lehet, hogy a szaktudományos kutatások eredményei milyen mértékben terjednek el, és mennyire képesek hatni a tudománytalan elképzelések és az előítéletek ellenében, mégsem lehet lemondani arról, hogy az újabb szempontokat, új kutatási eredményeket és értékeléseket a történelem iránt érdeklődők szélesebb rétegei is megismerhessék. Ez a cél, valamint Thököly Hajdúszoboszlón kialakult kultusza adta az apropóját, hogy írásomban áttekintsem és bemutassam a Thököly Imréről és felkeléséről szóló történészi véleményeket, valamint azt, hogy milyen interpretációi születtek, és milyen átalakuláson estek át ezek az értékelések az utóbbi másfél évszázad magyar történetírásában. A hangsúlyt arra helyezem, mit írtak Thökölyről, nem pedig a történész személyére vagy történetírói módszerére. Nem lehet célom továbbá, hogy minden véleményt vagy minden szakmai szempontból lényeges eredményt bemutassak. Különösen érdekes lehet ez a vizsgálat egy olyan történelmi személyiség esetében, mint Thököly Imre, akiről már életében markáns, egymással ellentétes vélemények születtek. Erre a körülményre szinte valamennyi róla szóló feldolgozás felhívja a figyelmet. Szerzőik korabeli dokumentumokból származó részletekkel illusztrálják a kuruc fejedelem tehetségéről vagy megítélésének bizonytalanságáról, ellentmondásosságáról szóló megállapításaikat. így például a Reverend abbé, a francia király erdélyi követe által 1677 októberében írt jellemzést gyakran olvashatjuk: „Thököly gróf a legnagyobb úr és a legbecsületesebb ember 3 Gebei 2010. 198
