Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Purgel Zsuzsa: Ebesi esküvői fényképek változása az 1960-as évektől napjainkig
Ebesi esküvői fényképek változása. .. pes dolog kifejezésére használta, ez az írásbeliség előtti időszakra volt jellemző. Ekkoriban az ábrázolást, azaz a képeket kifejező eszközként használták, ezek voltak a tradicionális képek, majd az írásbeliség kialakulásával a képek vesztettek jelentőségükből, és átalakult lényegük, ekkor már az írott szöveg értelmezésére, azaz illusztrációra használták, ezt Flusser technikai képként definiálja.18 A fényképezés kétlépcsős technikával készül, azaz a kép elkészítéséből és a kép előhívásából áll. 1839-ben Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre megalkotta a fotográfiát, amit utóbbi feltalálóról dager- rotípiának nevezünk. A dagerrotípia feltalálásának idején az exponálási idő 15-30 perc is lehetett, ez 1841-re már 25-60 másodpercre csökkent, egy évvel később viszont már 10-60 másodpercet vett igénybe a felvétel elkészítése. Ezeket a fotókat általában színezték vagy védőlakkozták. A dagerrotípia mellett még két képkészítési technika is feltűnt, az egyik a kalotípia, amely a dagerrotípiánál tompább felvételeket hozott létre, illetve a kontaktnyomat vagy fotogenikus ábrázolás, melynek segítségével természeti képeket lehetett előállítani.19 Az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben, 1880-ban pedig feltalálták a celluloid fűmet, melynek segítségével nagyobb körben is elterjedhetett a fényképezés. Az 1880-as évektől már beszélhetünk modern fényképezésről, ugyanis a hétköznapi életben is megjelenik a fotográfia, és az átlagemberhez is eljut a fényképezőgép. A digitális fényképezőgép prototípusát 1975-ben Steve Sasson az Eastman Kodak mérnöke hozta létre, de csak 1988-ban készült el az első valódi digitális gép, mely 1995- ben egyre nagyobb teret hódított, de igazán sikeres csak 2002-ben lett. 1.5. Digitális forradalom a néprajzkutatásban A 20. század második feléig a folklórkutatás az orális, szájhagyomány útján terjedő információkra épült. Ám a 20. század közepén az amerikai kulturális antropológusok, folklórkutatók rájöttek, hogy a szájhagyomány útján terjedő szövegeket, eseményeket nem lehet kiragadni a társadalmi kontextusból, így azokat egységben kell vizsgálni, és ehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a közösségi média is. Ennek tükrében magát az „e- folklórt” is vizsgálni kell. Ezek az elektronikus, internetes közösségeken, 18 Vő: Flusser 1992: 60-61. 19 Vő: Marien 2011: 39. 145
