Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Simándi László: „Páros kiskés a zsebembe, de éllës!” – A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében
Simándi László utal. A nyélpanelek fehér szaruból készültek, a betétekben egy-egy réz csillagmotívum berakás van. A két rész berakásai nem egyformák - a késoldal csillagmotívumai a központi - vasszeggel felerősített - rézkorong köré behelyezett 8-8 darab rézszegeccsel vannak körülvéve, míg a villaoldal ezen díszei - a szintén vasszeggel felerősített rézkorong - 12- 12 darab rézszeggel kerítettek. A bicska platinái rézből készültek, a típusra jellemző cikk-cakkos, cifra véséssel díszítettek. A szokásos módon, a villaoldalon datálás, a késoldalon monogram feltüntetése vehető ki. Ez utóbbi nem olvasható ki egyértelműen, ha a megszokott módon, azaz a rugó oldalával lefelé fordítva olvassuk, akkor HI/HL betűk olvashatók ki, fordított állásban viszont TH, de az értelmezés mindenképpen zavaros, hiszen a meghatározó betűalkotó vonalak több helyen is kiegészülnek rövid szárakkal. A magyar férfi utónevek közt kevés kezdődik H betűvel, a hagyományos paraszti kultúra névadási szokásai sem indokolnák ezt az eshetőséget, és mivel a többi ismert párosbicska belső részén is következetesen a rugó oldalával lefelé fordított síkban értelmezhető a monogram, ezért a HI/HL lehetőségek valószínűbbek. A sok kiegészítő véset talán utólagos munka, és az egyik meglévő karakter T betűvé alakítása kapcsán meg kell jegyezzem, hogy a leltári jegyzék szerint a szóban forgó bicska bizonyos Tóth Bálint tulajdona volt múzeumba kerülése előtt. A villaoldalon jelölt évszám esetében pedig egy már-már megmosolyogtató, utólagosan kivitelezett kiegészítést figyelhetünk meg. Az eredetileg, a készítéskor belevésett dátum tisztán kivehető: 1924. Az azóta eltelt évtizedek alatt azonban valamikor, valaki (talán egy későbbi tulajdonos, öröklő) szembeötlően primitív technikával igyekezett a 9-es szám alsó részét kiegészíteni, hogy az eredmény egy 8-as legyen. így az „új” évszám 1824, tehát egy kerek évszázaddal korábbi lett volna. Véleményem szerint szinte egyértelmű, hogy e kiegészítéssel igyekezett az elkövető minél régebbinek, ezáltal annál értékesebbnek feltüntetni ezt a szép, régi pároskést. A bicska rugóin díszítést nem figyelhetünk meg. E fejezet összegzéseként elmondhatjuk, hogy a két, a hajdúszo- boszlói múzeumban őrzött pároskés tulajdonságai nem egyformák - ez talán a datálásuk közti 16 évnyi különbséget tekintve nem meglepő -, mégis sok hasonlóságot mutatnak. Egyrészről kivitelezésük, stílusuk és méreteik alapján nagy valószínűséggel kijelenthetjük - bár mesterjel egyik pengéjében sincs -, hogy a debreceni Némethy-műhely termékei, másrészt közös bennük, hogy két részük nyele bizonyos eltéréseket mutat, a platina jelzéseihez utólagosan hozzányúltak, azokat kiegészítették. 126
