Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Simándi László: „Páros kiskés a zsebembe, de éllës!” – A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében
„PÁROS KISKÉS A ZSEBEMBE, DE ÉLES! eltér a szegek száma. Platinái mindháromnak rézből készültek, cifrázot- tak. A csonka pengéjű párosbicska platináin 1894-es évszám és „CsJ” monogram. Az „NL” pengejeles darab platináján az évszám 1916, a másik Némethy bicska platináin viszont sem az évszám, sem a monogram nem vehető jól ki a kopás, a rozsda és a pont erre a helyre írt leltári szám miatt. Rugói a törött pengéjűnek kicsi rovátkákkal díszítettek, a „NÉMETI” jelűnek cifrán reszeltek, a harmadiknak azonban dísztelenek. Kakasos, figurális díszítésű páros-kések A párban megmaradt oldalvillás bicskák harmadik csoportját a még nem tárgyalt két darab alkotja, melyeket azért veszek egy típusba, mert nyelüket figurális ábrázolások ékesítik (VI929.99. és V. 1939.60. leltári szá- múak). Mindkét bicska szétszedhető, zárjuk működik. A pengéik és villáik behajthatóak. A pengéken halványan látszik a körömhely. A V. 1929.99. leltári számú pengéjébe „SzF” jel van ütve (vö. a már tárgyalt Sz. 1907.999. és Sz. 1936.41. leltári számú farvillás késekkel), kartonján viszont az szerepel, hogy Némethy Lajostól vásárolta a múzeum. A másik darab pengéjén egy négy részre osztott kör van beütve. Hosszúságuk nagyjából megegyezik, 21-21,5 centiméter. Villáik háromágúak, száruk formája a típusra jellemző. Nyelük három baknis, a rézből készült haknik díszítése igen hasonló a két tárgyon. A nyelek szarubetétei világosak, zöldes színűek, itt újra idézném Lükő Gábor szavait: „... a régi példányok szarulemeze azonban az alatta lévő rézlemez oxidációja következtében szép zöld színt kap".33 A téglalap alakú szarupanelek mindkét bicskán négy-négy szegeccsel vannak a platinához rögzítve. A V. 1929.99. leltári számú darabon a szaruba rézből kivágott kakas figurákat helyezett a készítő. A kakasok aprólékosan kidolgozottak, láthatóan sablon alapján készültek és a bicska eleje, tehát a nyílása felé „néznek”. A pengeoldal nyelének alsó kakasa kiesett, de nyoma megmaradt. Érdekes, hogy a másik bicskán is ugyanerről a helyről van kiesve a berakás. Ennek a V.1939.61. leltári számú darabnak a berakásai is egyformák, formavilágukban az Sz. 1909.333. leltári számmal rendelkező farvillás kés berakását idézik. Lükő tehát erre a motívumra gondolt, mikor azt írta, hogy a kakas elveszti formáját, és értelmetlen díszítménnyé válik. E motívum alsó része igencsak hasonló a kakas berakás „lábához”, többi része azonban láthatóan tudatosan formált minta, melynek alakja - így kireszelése is - bonyolultabb a kakasénál, így véleményem szerint bajosan tekinthet33 LÜKŐ 1938: 113. 117
