Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség
A csergetés hagyományán belül ezek alapján három fő időszakot különíthetünk el, ha érzékenyen kívánjuk megvizsgálni az örökség és értékátadás szempontjaiból három aránytalan időszakra bontva a 354 évet. A szakértői mintavételezéssel megszólított adatközlők9 a jelenkori csergetés körül kialakult kulturális eseménysort az 1990-es évekig látják töretlen ívűnek. Ezt az időszakot megelőzi a hajdúszoboszlói lakosok emlékeiből kirajzolódó, 1990 és 1920 közötti időszak. Az emlékezetben a hagyomány gyökere a 17. századi török dúlásig kapaszkodott vissza. Ez az 1920-as évek és 1660 közötti korszak, a csergetés harmadik időszaka, melyre az emlékek monolitikus egysíkúsága jellemző. A hagyományosnak nevezett, hajdújogokra visszavezetett, mező- gazdaságra alapozott életformát követő lakosság napi életritmusát évszázadokon keresztül a gazdálkodás kötelező feladatainak elvégzendő rendje határozta meg. Ebben először a kollektivizálás hozott változást, átalakítva a hagyományos életformát. Ebben az időszakban a hagyományok formája is megváltozott, a hagyományok, így a csergetés ünneppé válásának folyamata figyehető meg. Másodszor a turizmus hozott változást, melynek következtében a csergetés szórakoztató célú tömegrendezvény- nyé vált és jelenleg is ekként működik. Ez azonban újból megváltozhat, ha a csergetés a szellemi kulturális örökség része lesz, ami feltehetően maga után vonja a hagyomány hatókörének kiterjedését. Ezen változások során nem a csergetés kulturális színvonalának emelkedése vagy csökkenése, hanem a hagyomány jelentéstartalmának megléte, vagy eltűnése a valódi kérdés. A hagyomány megélésének kon- formosabbá, azaz veszélytelenné tételével például a csergetés legmélyebb szimbolikus jelentéstartalma húzódna háttérbe, ami a zajkeltéssel végzett mágikus szertartás elhalványulásához vezetne. Habár mindenki berzenkedik a betiltott petárdák, sipító hangeszközök, süvöltő hangtöltények ellen, a kilengések és normaszegések, melyek hozzátartoznak a liminális időszakokhoz a szent és a profán eme kronotopkius helyszínén, a város fő útján az új és az ó év választóvonalán történnek. A szimbolikus átmenetek helyén és idejében elkövetett normaszegések hagyományosan elfogadottak voltak mind a három időszakban. A szellemi örökségelemek nemzetközi listáján végigtekintve megerősíthető az az észrevétel, hogy a listaelemek kifejezetten eme történeti gyökerű, a hétköznapokkal sokszor ellentétes normatív kódrendszert kívánják közösségi döntés és kívánalom alapján továbbörökíteni a következő generáció és a társadalom egésze 9 Az adatfelvétel során öt generáció elbeszéléseinek adatait rögzítettem. 98
