Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái

rozatok létrehozására. A vásárlás útján megszerzettek a tárgy értékét tükrözik úgy a múzeum, mint a tulajdonos részéről, aki már nem használja az adott textilt, de még többletértékkel bír számára. A lista azt is mutatja: a női viseletét tekintve a legértékesebbek a szűcshímzésű kisbundák, melyek közül több ma is látható az állandó népművészeti kiállításban. Igen nagyszámmal gyűjtöttek különböző fejrevalókat: kendőt, pártát, főkötőt, de értékben-számban a jegykendők kerültek túlsúlyba. (Hajdúszoboszlón a jegykendő a felsőtesten viselt, hátul összecsomózott, nagyméretű, 150x150 cm-es, rojtos selyemkendő, négy sarkában különböző színű virágcsokorral. A tárgy jegyajándék funkciójából adódik táji elnevezése, hasonlóan a parasztság által viselt nyakas vőlegényi szűrhöz.)

A kendők mellett a magyar ruhás viseleti darabok képeznek értékes egységet. A férfi viseleti darabok hasonló eloszlást mutatnak: ekkor került be a gyűjteménybe a ma is látható kötényes csikósöltözék, a vőlegényi, vagy fakó szűr, a múzeum egyetlen darab subája, férfi számára készült nyomott mintás bársonymellénye. A férfi viseleti anyag többi darabja bandériumi öltözék és esküvői szokástárgy. A házbelsőhöz igen kevés textíliát gyűjtöttek: a két szőttest Szatmárból, Biharból vásárolták, egyike ma is ki van állítva; vásárolt a múzeum fehérhímzéses párnavégeket is. A kevésbé díszes darabokat azonban csak egy Szováton gyűjtött kasornya képviseli. Szoboszlói készítésű kender-pamut háziszőttese - két törölközőt s két szakajtó kendőt leszámítva (1972-es vétel) - nincs a múzeumnak, a 20. sz. közepére már elhasználódtak a régi darabok, emléküket csak a munkaeszközök és a határnevek: Kenderföld, Kenderzug őrzik.1

Ezzel az áttekintéssel a múzeum akkori gyarapítási koncepcióját kíséreltem meg rekonstruálni, körbejárni a fentebb említett egyenetlenséget. A felsorolásból látható: a férfiviseletből a szűr, bunda, suba kivételével teljesen hiányoznak a parasztpolgári viseletdarabok. A fényképekről ismert lábhoz simuló nadrágok, lajbik, ujjasok, de a kalapok is. A művelődési háztól vásárolt bő ujjú ing sem hiteles ruhadarab, mivel a belévarrt címke szerint a „Jelmez- Népi Táncruhakészítő és Kölcsönző Vállalat" terméke.

A női viselet e tekintetben gazdagabb: kisbundák, vállkendők, selyemkendők, továbbá a stílusukban hozzátartozó főkötő/párta és blúz. A pártaként, főkötőként nyilvántartásba vett darabok szoboszlói gyűjtésűek, de ennél többet a leltárkönyvekből nem tudunk meg róluk. Kisiparos

1 V. SZATHMÁRI 1989: 265.

42