Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái
mezve, elsőként a történeti-helytörténeti tárgyi anyagról ad számot, amit, az általa a néprajz-népművészet közös címszava alá vont tárgyak, tárgy- csoportok bemutatása követ. Ezen belül a földművelés-állattartás munkaeszközei, a lakóház tárgyai, az érdekesebb fazekasmunkák előzik meg a textilanyagot, amiből is két viseleti darabot emel ki: egy női kisbundát és egy szűrt. A kiadványt színesítő fényképfelvételek között van még egy selyem jegykendő és két darab fehérhímzéses szekrénycsík is. Szándékosan idéztem hosszasabban a múzeumalapítót a gyűjtőmunka folyamatáról. Juhász Imre nem támaszkodhatott egy meglévő gyűjteményre (hozzátehetjük: olyan kiállítás sem volt a településen, mely múzeummá válhatott volna), csak a diákság értékmentő aktivitására számíthatott a gyűjteményszervezés kezdetén. A „mindent gyűjtő" gyakorlat megfelelő gyűjteménygyarapítási stratégia volt, hisz Bátky Zsigmond megfogalmazásában: „egy néprajzi múzeumban egyaránt helye van minden, bármilyen jelentéktelennek látszó tárgynak is, mely a nép környezetéből származik."3 Amellett ebben az időben számolódott fel a parasztság társadalmi osztálya, immár feleslegessé váló munkaeszközeivel, üldözendő személyes történelmi tárgyaival. Az értékmentő aktivitás stratégiájával létrehozott gyűjtemény/gyűjteményi egység azonban több elméle- ti/módszertani kérdést is felvet, kiváltképp néprajzi tárgyak esetében. Teljesen magától értetődő-e, hogy minél régebbi egy tárgy, annál nagyobb értékkel bír? Csak a szépen díszített, ünnepi tárgy való múzeumba? Egy darab, különálló tárgy önmagában is bír értékkel? A régiség „hívó szavával" folytatott gyűjtés esetén a gyűjtő, vagy a tulajdonos minősíti értékesnek a tárgyat? Azaz: hogyan határozhatjuk meg azt a szűrőt, melyen át a tárgyból múzeumi műtárgy válik. Azért vélem szükségesnek ezeket a kérdéseket feltenni, mert a múzeum textilgyűjteményének néprajzi része aránytalanságokat mutat és a település helytörténetéhez kötődőek sem teljesek. A néprajzi textilek között nagy súlyt kapnak a reprezentatív és az emberélet jeles fordulójában, jegyesség-házasságkötés időszakában viselt ruhaneműk. A történelminek tekinthető textíliák pedig nem tükrözik Hajdúszoboszló fürdőváros mivoltát. (A textíliák szétválasztása nem önkényes. A múzeumi besorolás, gyűjteményőrzés rendje szerint, a néprajzi gyűjteményi egység a paraszti lakosság által, vagy számára készített és használt lakáskultúrával, a háztartási és gazdasági élettel kapcsolatosakat, valamint a testi ruhadarabokat foglalja magába. A történetihez azokat a ruhaneműket sorolom a 3 BÁTKY 1906 40