Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

In memoriam - Lenczikné Tatár Éva: Tíz Tóth Irén pasztell a múzeumban

legyenek és ne a raktárban porosodjanak. A Fekete Borbála emlékszobában két-három képet (váltva), mindig be tudna mutatni.

De ki is volt Tóth Irén?

Rajztanár, és festőművész. Debrecenben született, 1934. október 6-án. Hajdúszoboszlói családból származik, édesapja Tóth András (1906- 1989), édesanyja Tóth Andrásné Kusztós Margit (1907 - 2003).

A Kusztós család, tősgyökeres Hajdúszoboszlói, régi papi család. Tóth Irén és a testvére, Ibolya is keresztény hitben nevelkedett. Gyerekkoruknak egy részét Hajdúszoboszlón töltötték, majd Debrecenbe költöztek, de a két lány a nyarakat mindig a szoboszlói nagymamánál töltötte, aki a Bányász utcán lakott.

Általános és középiskolai tanulmányait a Dóczi Leánynevelő Intézetben végezte. Továbbtanulásra az ötvenes években nem volt lehetősége, osztály idegennek nyilvánították. Munkáját Balmazújvárosban képesítés nélküli pedagógusként kezdte. Pedagóguspályára készült. Képezte magát. Szorgalmát, tehetségét elismerték, és felvételt nyert az Egri Tanárképző Főiskolára, ahol elvégezte a rajz-földrajz szakot. Továbbra is Balmazújvárosban tanított, de már bekapcsolódott a Debreceni Képző- művészetei Kör munkájába. Mindkét tevékenysége során kitűnt kiváló rajztudása, a színek iránti érzékenysége.

A képzőművészetei körben a mesterek közül nagy hatással volt rá Félegyházi László. Valószínűleg részben az ő pasztellmunkái, részben impresszionista festésmódja indította el „pasztellfestőként" a művészpá- lyán.

Balmazújváros után a Debreceni Új Élet Parki Iskolában, majd a Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolájában tanított. Sikeres tanári munkája elismeréseképpen 1975-ben beválasztják az országos tanterv- előkészítő bizottságba. Tevékenységének jelentős részét a rajztanári munka töltötte ki. Tanítványai kimagaslóan teljesítettek, és elkötelezték magukat az esztétikum világával. Kis tanítványai számtalan megyei és országos, rajzpályázaton nyertek díjakat.

Közben festői pályája is kezdett kibontakozni. Festői hitvallásáról így fogalmaz: „Rajztanári munkám mellett a festészettel aktívan foglalkozni, természetes dolog volt számomra, hiszen a színek, a formák nyelvén szóltam, beszéltem a munkahelyemen és a műteremben is." Máshol pedig így vall: „A látható világ, elsősorban a színeggyüttesével hat rám.

290