Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
In memoriam - Piroska Mihály: 70 éves lenne… – Emlékezés Rácz Györgyre
Rácz György Krisztusa Valószínű, hogy mindenki átélte már azt a jelenséget, hogy reggel miután felébred, valamiért eszébe jut egy dallam, és ez egész nap végigkíséri, ha akarja, ha nem, egész nap nem tud, talán nem is akar szabadulni tőle. Valahogy bennem is így ismétlődik, rémlik fel egy sen szuggesszív alkotás, melynek kérges kék felületét egy keresztre emlékeztető sötétebb forma töri meg, s a kék -Mária köpenye- óvón körbefog a keresztben egy töviskoszorús arcképet (lehetne akár önarckép is). A keret keskeny, jelentéktelen, azért hogy a figyelmünket nehogy elvonja a lényegről, a kép mondanivalójáról, az ezerszer és ezerféle módon ábrázolt Krisztusról. A mű alkotója Rácz György. Ez az első kép melyet ebben a formában készített és lett az ő egyedi ábrázolásmódja, stílusa. Azóta alkot elhivatottan úgy mint aki már megtalálta az utat, hogy művészként csak kozmikusán a teljesség igényével érdemes gondolkodni, alkotni. Olyan emberként, aki hallja és érzékeli ugyan a világ zűrzavarát, de tudja, hogy képein rendet kell teremteni, ha már ez a világ egyre zavarosabb. Ezért aztán művei nem harsányak, nem hivalkodók, hanem színeikben visszafogottak, szigorúan komponáltak, fegyelmezettek, mint ő maga. De aki egy kicsit közelebbről is ismeri, az tudja, hogy az ajtaja mindig mindenki előtt nyitva áll. Ahogy egy régi barátja írta róla „hozzá mindig haza lehet menni" Racz György: Kettészakadás 281
