Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Helyismereti írások - Fazekasné dr. Sutus Lenke: A nádudvari Fazekas dinasztia története

hogy láthatta unokái első lépéseit és próbálkozásait a fazekas műhelyben, és tanítgathatta is őket.

Fazekas István (1924-2007): az elemi iskola után kerékgyártó-, majd kereskedőinasnak állt, de egyik sem tetszett neki. így gazdasági iskolába ment és bár gyermekkorától szeretett az agyaggal bíbelődni, nem készült fazekasnak (katonatisztnek vágyott). 1940-ban édesapja fazekasinasnak íratta be, nála is szabadult fel. De 1944-ben behívták katonának és a háború befejeződése után - bár csak hét hónapig katonáskodott - vándorútra indult. Élete végéig maghatározónak tartotta azt a közel öt évet, melyet a Hajdúszoboszlón dolgozó Kepes Ágnes iparművész műhelyében töltött. Meghatározó volt ez számára, főleg az alkotás szempontjából, hiszen itt más technikákkal, eljárásokkal, számára addig ismeretlen szemlélettel találkozott. A népi fazekasság területén kívül esett a gipsszel való munka, kisplasztikái eljárások, alakok formázása, öntés és kályhacsempe készítése. Az 1950-es években készített munkáin egyértelműen érezhető a Kepes Ágnes műhelyében töltött tanulmányok hatása. 1951-ben Hódmezővásárhelyen akart dolgozni, majd Budapesten próbálkozott és dolgozott Debrecenben is, az Alföldi Cserépkályhagyárban. Közben az ötvenes évek elején édesapja, felesége segítségével elkezdte újra a fekete cserép készítését, így István is bekapcsolódott a munkába. Olyannyira, hogy feladatának tekintette a magyar népművészet kialakítását, felélesztését és a népi iparművészet élharcosává vált. Fő célkitűzése a nádudvari fekete cserép, és ezen keresztül szűkebb pátriája népművészetének megismertetése volt. Az 1954-ben megalakult HISZÖV munkájában, vezetésében nyugdíjba vonulásáig (1979) vett részt. 1952-ben lett népművész és rá két évre, augusztus 20-án az elsők között kapta meg a „Népművészet Mestere” kitüntetést. Több kitüntetést és diplomát kapott, részt vett 1955- ben a varsói VIT-en, Brüsszelben a világkiállításon bemutatót is tartott. Az országos ismertsége mellett, Európa számtalan városán kívül munkái eljutottak Kanadába, Indiába is stb. 1973-ig Nádudvaron lakott és dolgozott, hajdani háza, az általa rakott szemes cserépkályhával ma is látható a Puskin és Damjanich utca sarkán. Ekkor telepedett át Hajdúszoboszlóra, ahol nem csak műhelyt rendezett be magának, hanem házi múzeumot is, ahol főleg saját munkáit, tevékenységét mutatta be. Későn nősült, munkájában legfőbb segítsége a felesége lett, aki a tanítást cserélte fel a fazekas feleségek munkájára, a díszítésre. Ekkori alkotói folyamatában főleg a hagyományos, archaikus nádudvari fazekasság elemei találhatók munkáin, a kísérletezések után visszatért az ősökhöz, a hagyományos for271