Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Történeti szaktanulmányok - Nyakas Miklós: A hajdúk felkelése és a letelepítő Bocskai
pítéssel pótolja, mint ahogyan a hajdúvárosok a felső-magyarországi rendek 1608-as részgyűlése értelmében a kassai főkapitány alá is tartoztak. A tömeges nemesítés formálisan teljes jogúnak mondható, s a pontosan megadott szám azt sugallja, hogy valamilyen névsornak lennie kellett, amely nem maradt ránk, de több adatunk is bizonyítja létezését.16 A kiváltságlevél kiállításának viharos körülményeit látva azt kell mondanunk, a közvetlen nyomást kifejteni képes kapitányok kerülhettek be az oklevélbe, s ez magyarázhatja a későbbi, újabb adománylevelek létrejöttét. Szót érdemelnek az egyéni korponai nemesítések, s közülük a korábban tévesen Kassán kiváltságoknak mondott gáborjáni Gyarmathy Istváné, amelyet „mint bizonyos katonáink hadnagya kapott". Gáborján hamarosan hajdútelep, s lakói közt ott van a nevezett is. Egy bihari kisebb hajdútiszt nemesítéséről van tehát szó, s valószínűen a bihari telepítések kezdetéről. 1606 szeptemberének Kassája kísértetiesen hasonlít Korponára. A hagyomány a külön kiváltságolást fegyvernemi különbséggel magyarázza, de ennek sem az oklevélben, sem a korabeli forrásanyagban nincs nyoma. így azt mondhatjuk, hogy a korponai kiváltságolásból valamilyen ok miatt kimaradt Fekete Péter hajdúi ekkor tudták érdekeiket érvényesíteni. A szoboszlói telepítésről ugyanaz mondható el, mint a korponairól, a nemesítés jórészt a Kunságra utaló neveket viselő hadnagyok alatt a tokaji uradalom területére és hódoltsági részre szólt. Megjegyezzük, hogy Bocskai a hajdú adományok zavartalansága érdekében Illésházynál visz- szatérően szorgalmazta Tokaj vára és uradalma bekerülését a bécsi békébe.17 Más magyarázatot adhatunk a köleséri kiváltságolásra, amelyet Egri István és Jothe Gergely nagykereki sikeres védelméért kapott, s Szalontára történő áttelepülésük már más történet. Fény derült arra, hogy 1594-ben Kölesér Szillal, Barmóval és Kézával katonai érdekeltségű, bizonyos adózási kedvezményben részesített terület. A fentiek a köleséri kisnemesi falvakhoz tartoztak, s később valamennyi pusztabirtokként a szalontai határba olvadt be.18 Bocskai ebben az esetben helyi előzményekre és érdekeltségekre volt tekintettel. Idő hiányában csak utalhatok arra, hogy Bocskai a bécsi béke aláírásáig a hajdúk leszállításátjuttatott birtokaikra ellenezte, de a letelepítés 16 Ezzel kapcsolatban Nyakas 2006. 17 V.ö. Szilágyi 1878 18 Nyakas 2005a: 72. 253
