Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Néprajzi szaktanulmányok - Zákány Marianna: Református temetkezés Derecskén

13. kép: A koporsó kézben vitele.

Ha nagy távolságra kellett vinni a koporsót, akkor bizonyos időközönként váltották egymást a koporsó vivők. A sírt korábban szintén a közeli barátok, rokonok, szomszédok ásták ki, akiket ez alatt az elhunyt egy közeli hozzátartozója pálinkával, borral, kaláccsal kínált. A 20. sz. közepéig használt oldalpadmalyos sír ásása nem volt egyszerű, ezért szép számban gyűltek össze a sírásók. Derecskén ennek a típusnak az egész-, és a félpadmalyos változatát is alkalmazták. A talaj szerkezetétől függött, hogy éppen melyiket. A gyengébb talaj szerkezet esetén a padmaly kiásásakor hagytak az üreg közepén egy kis "földfalat", hogy a temetésig be ne szakadjon. Amikor elérkezett a koporsó leeresztése, akkor távolították el.53 Az egész és félpadmalyos változat esetében is a koporsó elé egy deszkákból készült elválasztó falat helyeztek, hogy a föld ne közvetlenül a sírra kerüljön. A férfiak a bal oldalra kerültek, a nők pedig jobbra. Középre csak abban az esetben temettek, ha harmadik halottja is volt a családnak. Viszont, ha kevésnek bizonyult a 3 hely, akkor exhumálást végeztek. A már korábban oda temetettek maradványait kiemelték és egy közös koporsóba helyezték, majd újra temették. Ezt az eljárást is szigorú előírások szabályozták, így csak a 25 évnél idősebb sírhelyek esetében 55

55 Zentai 1972: 308.

Nádudvaron ugyan ezt az eljárást alkalmazták. Itt a "földfalat" padmalylábnak nevezik.

215