Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
(pl. társasági táncok) terjedésének elsődleges alkalmai a szabadtéri táncalkalmak voltak, a Messzelátó-Sóstón végzett kutatásaink pedig ezeket az eredményeket még kiegészítik azzal is, hogy a tánciskolába nem járók (mert vagy nem működött olyan, vagy a szegényparaszti, cselédtársadalmi rétegek fiatalajai számára elérhetetlenek voltak) tánctanulásának legfontosabb helyszínei voltak, ahol megismerkedhettek a legújabb táncdivatokkal.27 A jelenlegi kutatások alapján Észak-Biharban még nem rajzolható ki egyértelműen a szabadtéri táncmulatságok rendezésének és a táncstílusok időbeli változásának esetleges összefüggése. Dánielisz Endre bihardiószegi kutatásaiból tudjuk, hogy a szőlőhegyen rendezett mulatságok alkalmával csak csárdás(oka)t táncoltak és a modernebb táncok (tangó, fox) inkább azokon a szüreti bálokon jelentek meg, amelyeket már nem a szőlőben (a szüretkor a „hegyen" szerveződött táncmulatság szokása ekkora, a hatvanas évekre már meg is szűnt), hanem a település valamely zárt közösségi épületében tartottak.28Azt, hogy a tánckészlet táncstílusai és a táncmulatság helyszíne és alkalma (zárt vagy nyílt tér, spontán vagy szervezett, tehát archaikus vagy modernebb) között nem feltétlenül lehet egyértelmű összefüggéseket kimutatni, jól bizonyítja, hogy a bihardiószegi példával ellentétben, a Létavértes melletti szőlőskertekben a szüreti munkák alkalmával, a szőlőspajták előtt kialakuló félig spontán táncmulatságokon a csárdás mellett a keringő is népszerű táncnak számított az ötvenes évekig (a kertben rendezett szüreti táncalkalmak korának lezárulása itt is hatvanas évekre tehető). Ezt igazolják a korábban már említett köröstárkányi és messzelátó-sóstói példák is. Összességében tehát a szabadban táncolás szokása az általános magyarországi tendenciának megfelelően a 20. század középső harmadában fokozatosan háttérbe szorult és átadta helyét a zárt térben, többnyire művelődési házakban megrendezett szervezett bálnak. A 20. századi észak-bihari mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó szabadtéri táncalkalmak között tehát a szőlő-és borgazdálkodáshoz kapcsolódó, szőlőskertekben megrendezett spontán táncmulatságokat, illetve a tanyai dohánymunkások és cselédek által szervezett pusztai (mezei) táncalkalmakat kell figyelembe vennünk. 27Kavecsánszki 2008: 65-70. Vő. Varga 1990: 45-46. 28DÁNIELISZ 1993: 172. 117