Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
pontjából legjobban feltárt területeknek Magyarországon (noha monográfiája nem készült el),16 az észak-bihari részegység alulkutatottnak nevezhető. A kisebb, monografikus törekvéseket nélkülöző, ám igen adatgazdag közléseket leszámítva az imént Észak-Biharként megjelölt térség „hagyományos" tánckultúrájáról és annak változási dinamikájáról összességében nem tudunk letisztult képet alkotni. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Észak-Biharban nem zajlottak táncfolklorisztikai kutatások. Két igen jelentős kutatót kell megemlítenem: Béres András, a hortobágyi pásztortáncok kiemelkedő szakértője a bihari tánckincs történeti rétegeivel, forrásaival is foglalkozott. Szintén ki kell emelni Varga Gyula táncfolklorisztikai kutatásait. Meg kell említeni továbbá, hogy 1974-ben Martin György a Dél-Nyírségre és Biharra jellemző tréfás verbuválás szokásának bemutatásakor Pocsajra, Derecskére és Hosszúpályi- ra is hivatkozik.17 Annyi bizonyos ugyanakkor, hogy a térség a magyar tánckultúra egészét, illetve a tiszai táncdialektust tekintve sem rendelkezik elkülönülő karakterrel. Ugyanazt a helyzetet tapasztaljuk tehát a tánckultúra területén, mint az egyéb néprajzi jelenségeknél, vagyis hogy jellegzetességei nehezen meghatározhatóak, a terület nehezen „besorolható", de ez nem jellegtelenségéből, hanem hiányos kutatottságából adódik. Ebből következően ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint fentebb, vagyis hogy semmi nem akadályozza meg, hogy Észak-Bihar néprajzi értelmezési keret (néprajzi kistáj) mellett tánctudományi értelmezési keret is legyen. Az pedig, hogy ez a kistáj a tánckultúra szempontjából bármilyen tekintetben is másabb-e, mint a többi bihari kistáj, a további kutatások fogják eldönteni. Végezetül még egy fontos érvet szeretnék az Észak-Bihar fogalomhasználat mellett említeni. A térség tánckultúrájának kutatása hosszú távon nem csak táncfolklorisztikai, tehát nem csak a hagyományos tánckincset érinti, hanem táncantropológiai is, vagyis jelenkutató. A jelenkutatás szempontjából pedig (a 20. század második felének és jelenünknek a tánckultúrájára gondolva) a dialektusterületek jellemzőinek figyelem- bevétele irreleváns, minthogy az „csak" a hagyományos tánckultúrára érvényes. Összességében tehát az észak-bihari komplex néprajzi kutatási program fontos feladata Észak-Bihar táncfolklorisztikai jellegzetességeinek feltárása és a térség tánckincsének antropológiai megközelítésű 16 Lásd Varga 1990: 56. 17BÉRES 1972: 49-56.; VARGA 1958: 106-116.; DÁNIELISZ 1976.; MARTIN 1974: 57. 112
