Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség

Tülkös pásztor, 1964 (BIMA 513-75)

A csergetés hagyományosból ünnepi eseménnyé, majd szórakoztató eseménnyé válásával az egyéni résztvevők személyes cselekedeteinek terei is átkerültek a személyes térfélről a nyilvános térfélre. A hagyományos óévbúcsúztatás a templomi istentisztelet után családonként rendszerint elkülönülve, a másnapi munkavégzésre készülve zajlott le. Amíg Hajdúszoboszlón az állattartás általános volt, addig Szilveszter éjjelén nem volt virrasztás, nem volt kiemelkedő ételfogyasztás sem, a sütött tésztafélék közül a rétesek különböző fajtáit készítették el ilyenkor az asszonyok, a ma is kedvelt túrós, almás, rizses rétes mellett kölessel töltött rétes is készült.

Az ünneppé válásban, a hétköznapokból való kiszakadásban jelentős szerepet játszott a családi állatállományok megfogyatkozása és a jelentős életmódváltás a második világháborút követő évtizedekben. A családi térben megtartott táncalkalmak még a hetvenes és nyolcvanas években is általánosak voltak ezen az éjjelen. Ilyenkor a szülők generációja hellyel, étellel és itallal is segítették a kevesebb pénzzel rendelkező fiatalokat. Az 1990-es évektől kezdve megnőtt a tere és ideje is a közösségi térben lezajló szórakoztató eseményeknek. A Szilveszter éji hagyomány és ünnep szilveszteri műsorrá bővült, amelynek keretében most

103