Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Prím József - Szabó István: Hadik András gróf szablyájának rekonstrukciója

!i n n fl í i a J a o n asnoaea û s • 2 É ffl sJ^pjc miiéi A lekovácsolt pengét a további megmunkálás megkönnyebbítése érdekében kilágyítottam. A teljesen kihűlt pengét előcsiszoltam, majd újra kilágyítottam edzés előtt. A következő művelet az edzés, mely során felmelegítettem edzési hőmérsékletre a pengét és olajban lehűtöttem. Teljes lehűlés után eltávolítottam a felületére tapadt szennyeződéseket és a pengét megeresztettem, ügyelve arra, hogy az éle kemény maradjon, a többi része rugalmas legyen. A pengét ezután csiszoltam, majd políroztam. A teljesen kész penge után a fahüvely legyártása következett. A faragás érdekében bükkfát választottam a hüvely anyagául, mert ez a fafaj megegyezik az eredeti szablyahüvely anyagával. Kifűrészeltem a megfelelő méretű anyagból, majd meggyalultam a fát, melynek méretét a pengéhez mértem. A két félből álló darabon feljelöltem ceruza segítségével a penge alakját (egy jobbost, egy balost), majd favésővel a pengekeresztmetszetnek megfelelő mélységben a felesleges famennyiséget eltávolítottam. Ellenőrzésképen a két fél fát összeszorítottam pillanatfogók segítségével, és a beolajozott pengét beletoltam. így az olaj foltja megmutatta, hol kell igazítani rajta. Mikor megfelelően tudtam kihúzni a pengét a két fél fát (Palma fa) normál faragasztó segítségével összeragasztottam, és pillanatszorítókkal rögzítettem a kötés végéig. Ezután a hüvely külső részét alakítottam a megadott méretre gyaluval és faráspollyal. A hüvelyt, csiszolópapírok segítségével finom felületűre csiszoltam. A bőr, a fahüvelyre ragasztó segítségével került rögzítésre. Fekete juhbőrt választottam a hüvely borítására, mivel az eredeti darabon is hasonló anyagot használtak. A markolatot szintén bükkfából készítettem el. Két félből, mint ahogy a fahüvelyt. A markolat kifaragása után, a 2 mm-es spárgával tekertem körül a külsejét az eredetihez hasonlóan, melyet ragasztóval rögzítettem. Száradás után fekete bőrrel vontam be, melyet rá is ragasztottam. Kijelöltem a díszítések helyét, majd kifúrtam és belehelyeztem az elkészített díszeket. A VERETEK ELKÉSZÍTÉSE Első lépésként megfigyelésre került az összeszerelés módja: hány darabra lehet bontani, mi készült öntéssel és mi lemezből, hol vannak a forrasztások, milyen mélyen (magasan) van domborítva, milyen és mennyi szerszámot használt a készítője. Vannak-e már a készítéskor keletkezett kisebb hibák, sérülések és javítások. Ennek eredményeként kiderült, hogy a kard veretei, markolatkengyele, keresztvasa, gerinclemeze, hordkarikái mind tűziaranyozott sárgarézből készültek. A veretek készítését valószínűleg, a már elkészült fa hüvely méretére készített ún. kaptavason, (húzóvason) a formára igazított sárgarézlemezekkel kezdték. 221