Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Prím József - Szabó István: Hadik András gróf szablyájának rekonstrukciója

markolattüske helyét, majd összeragasztották. Ezután a külsejét formázták meg, majd bőrrel bevonták, amit rá is ragasztottak. KARDHÜVELYKÉSZÍTÉS A kardhüvelyeket a XVIII. század végéig általában fából készítették, melynek anyaga többnyíre gőzölt bükkfa. (A Hadik-szablya hüvelye is ilyen anyagból készült.) A két simára megmunkált falapra rárajzolták a penge körvonalát, majd a felesleges anyagrészt véső segítségével eltávolították. Az összeragasztott és formára alakított hüvelyt bőrrel, vagy bársonnyal vonták be. A hüvely vereteit (.szájveret, saruveret és felkötőpánt), melyeket gyakran díszítettek, cizelláltak, 0,5-0,7 mm vastag lemezből készítették.

1

2 VERETEK KÉSZÍTÉSE Az ötvösség az ékszerészettel együtt a nemesfémeket feldolgozó kézművesség. Leletek bizonyítják, hogy már az ókori népek ötvössége is fejlett volt. Nyugat-Európában a román korban és a korai gótikában az egyházi ötvösök liturgikus felszereléseket készítettek. Technikailag és formailag kiforrott ötvösmüvek tanúskodnak a későgótika céhbeli ötvöseinek kiváló felkészültségéről. A reneszánsz ötvösség stílusát az olaszok alakították ki. B. Cellini ötvösművészete a kifinomult formafelfogást tükrözi. A XVII. századi barokk ötvösség a trébeléssel készült díszt alkalmazta. Az egyre szertelenebbé váló barokk és rokokó formákat a klasszicizmus egyszerűbb és elegáns vonalai váltották fel. A XIX. század közepétől a régi stílusok utánzása jellemezte az ötvösséget. A magyar ötvösségben keleti hagyományok, bizánci, olasz és német hatások mutatkoztak; különleges vonásait legjobban az ékszerek mutatják. A XVII. század gazdag anyaga és neves ötvösei után a XVIII. század termése eredetiségben és művészi értékben is szegényebb. A XIX. századi ötvösségünk a polgári osztály ízléseit elégítette ki. A régi korok emberei közül csak a gazdagabbak, a társadalmi ranglétra felső fokain állók engedhették meg maguknak, hogy az ékszereken kívül a díszítés kiterjedjen a mindennapi használati eszközökön és szerszámokon túl a fegyverekre is. Vadászati vagy harci fegyvereiket, felszereléseiket gazdagon díszítették mintegy bemutatva ezzel a többi ember számára saját gazdagságukat, nemesi származásukat, kivételezettségüket. Magának a fegyvernek az elkészítési ideje szinte töredéke volt a díszítésre fordított időnek és ez megmutatkozott az így készült fegyver árában is. Néha egy falu árát is elkérték egy díszes, drágakövekkel ékített, jó minőségű fegyverért. 1

2 HALMÁGYI Szabolcs - RIEDL Lóránt 1986. 80-83. p. 216