Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Prím József - Szabó István: Hadik András gróf szablyájának rekonstrukciója

s no in illa in aiEiiei a:« lall^—j «Kuniam így a XVII-XVIII. századra már elérték a legmagasabb tudást, színvonalat és minőséget. Azonban európai kardcsiszárok csak később tudták felvenni a versenyt a keleti pengékkel. A jó minőségű pengék tulajdonosai igen nagy becsben tartották szablyáikat, melyért sokszor vagyonokat fizettek, hiszen a gyakori harcokban az életük függött rajtuk. A pengék minőségét mindig az alapanyag, a kovácsolási technika és a hőkezelés határozta meg. Az alapanyagnak a káros szennyezőktől

9 mentesnek kell lennie, vagy legalábbis csak minimális mennyiségben (0,1-0,3%) fordulhatnak elő a felhasználásra kerülő acélban. Fontos, hogy egyes kísérő elemek (ötvözök)™ megfelelő mennyiségben és összetételben legyenek jelen a pengének szánt acélban a széntartalom mellett (0,7-1,5%). Szénacélból is tudtak jó minőségű pengét kovácsolni, de ötvözőkben dúsabb acélból a megfelelő technológiai eljárással lényegesen jobb tulajdonságú fegyvert lehetett készíteni. Általában egy már jól ismert vashámorból rendelték az alapanyagot, hogy ne keljen a gyártási, hőkezelési technológián változtatni. A legjobb minőségű kardok, szablyák és egyéb pengék az ún. damaszkolt pengék voltak. Damaszkuszhoz csak annyi közük van, hogy ez a város volt Kelet és Nyugat, illetve Ázsia és Európa találkozási pontja. India, Perzsia területéről csodálatos pengéjű kardok kerültek az európai uralkodók, hadvezérek tulajdonába. Ezek a pengék kivételesen jó minőségű acélból és különleges kovácsolási technikával készültek, így lett a város nevéből az eljárás elnevezése is a damaszkolás.

1

1 KORABELI PENGEGYÁRTÁS Egy átlagos minőségű penge gyártása a következőképpen történt. A pengéket általában 0,8-1,2% szenet tartalmazó acélból állították elő. A kiindulási anyag mérete a legyártandó penge méretétől függött. Az átmérője 15-20mm, a hossza 250-350 mm előre lekovácsolt rúdanyag. Ebből egy-két melegítéssel kétharmad hosszúságúra és kétharmad szélességűre nyújtották az anyagot ügyelve arra, hogy a vastagság a leendő mérethez képest másfélszeres maradjon. A következő lépésként a markolattüskét alakították ki. A megfelelő hőmérsékletre hevítés után az üllőn bevállazták és kinyújtották a markolattüskét. Előfordult, hogy az anyagtakarékosság miatt a markolattüskét - lágyabb anyagból - kovácshegesztéssel egyesítették. A markolattüske kialakítása után a markolat és a hegy közötti szakasz kialakítása következett. Ha vércsatorna kellett a pengébe, akkor két odor szerszám segítségével történt ennek a kialakítása. 9 Kén, foszfor, réz, stb. 1

0 Króm, nikkel, mangán, molibdén, stb. 1

1 HALMÁGYI Szabolcs - RIEDL Lóránt 1986. 71-73. p. 214