Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Szekeres Gyula: Bocskai István „hiányzó" kultuszképei. Avagy, gondolatok és kiegészítések a „vidéki gyűjtemények" ismertségének hiányáról és okáról

Az idézett sorokból is tökéletesen kiderül, hogy annak szerzője nemhogy nincs tisztában az úm. „vidéki" múzeumok ez irányú anyagával, de az ún. német-kultúrkört jelképező rézmetszetek túlértékelésén kívül az ún. kultuszkép, mint terminus technicus fogalmát is tévesen értelmezi. Ugyanis a magyar nép körében a kultusszá alakulás folyamata fordított előjelű, sohasem az udvari művészet határozza meg annak kialakulását és beépülését, hanem sokkal inkább egyedül a nép szuverén, befolyásolhatatlan jelképteremtő ereje. Ezt támasztja alá, hogy a népi indíttatású és valóban kultuszképpé vált Bocskait ábrázoló festmények egyikében sem ismerhetünk rá a Caymox-féle mintára! A Caymox-féle minta megmaradt az „udvari művészek" metszetformájának, azonban a népi képírók munkáiban ezt még csak nyomaiban sem láthatjuk viszont. A Millennium kora 2

2 Cserna Károly (1867-1944) Életrajzához lásd: MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON 1967.1. kötet. 312. p. A Bocskai-kultusz képi továbbélését mutatja és a millennium idejére tehető egy újabb hulláma, melynek sorát a volt Hajdúkerület központja Hajdúböszörmény nyitott meg, Cserna Károly

2

2 Bocskait ábrázoló festményével. A fejedelem képi megörökítésének ismételt vágya azonban korábbinak mondható, mint annak megvalósulása. Bár a város már birtokában volt egy Bocskait ábrázoló festménynek - hiszen a Hajdúkerület 1876-os felbomlását követően Szüts János festménye is Böszörményben, a kerületház épületében maradt -, azonban a város közgyűlése 1843-ban mégis amellett döntött, hogy tanácskozási nagytermébe egy újabb képet festet a fejedelemről. 12. kép 168