Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Kopócs János: Hajdúböszörmény régi erődítései
usa is maflas ipoiBIBl aaiaaaa| ap |i|asasaasi H*ismerünk és több XIX. századi várostérképen is feltüntetik, 2 5 de a nánási és dorogi templomerődök XIX. századból reánk maradt ábrázolásai alapján a nyugati oldal sarkain is egy-egy bástyát kell sejtenünk. 2 6 A csupán méteres vastagságú falak - ahogyan Dankó Imre is leírja a hajdúsági erődtemplomokról szóló cikkében 2 7- nem voltak alkalmasak arra, hogy a XVI-XVII. századi tüzérség támadását állják, de nem is ez volt a feladatuk. Ez volt a város utolsó védőöve, a mentsvár, ha az ellenség már bejutott a városba. Ide lehetett menekíteni a lakosság harcképtelen részét, illetve az értékesebb ingóságokat. Ez az erődítmény a templom megerősített, védelmi célokra átalakított épületével tehát a hagyományos belső vár funkciójának felel meg. A védelem legfontosabb színtere a várost körítő sáncés árokrendszer. A már említett, a kertek körül futó Árok-Környéke, mely a hagyományos huszár- vagy latorvár szerepét töltötte be, nagy területe miatt nem volt igazán alkalmas arra, hogy az ellenség támadását itt védjék ki. Csupán arra szolgált, hogy megakadályozza a város környékén járó portyázókat, rablókat abban, hogy meglephessék védőket. A széles és mély árok, valamint az abból kiásott földből emelt töltés és az esetlegesen erre telepített, áthatolhatatlannak tetsző sövény (a korabeli forrásokban saepia) a lovas portyázókat hathatósan visszatarthatta ugyan, de komolyabb gyalogsággal bíró sereget már nem tudott jelentősen hátráltatni. A védelem legfőbb színtere tehát a magát a várost közvetlenül övező palánk és árokrendszer. Sajnos Böszörményben egyáltalán nem maradt fenn ez az erődítés, de meglétét - mint fentebb utaltunk rá - számos közvetett bizonyíték igazolja. Azt nem tudni, hogy az első palánkot kik építették a város köré, de arra van bizonyíték, hogy a falakat - akárcsak egy valódi vár esetében - többször átépítették, megerősítették. Az egyik konkrét eset, melyről adatunk is van 1676-ból ismeretes, amikor is a hajdúk „hogy tovább is még pártütésre kaput ne találjanak, német praesidiummal (őrséggel) megterheltetének, azok között legjobban Böszörmény" írja Rápolti Pap Mihály. 2 8 Az már napjainkra bizonyítást nyert a tudományos kutatás által, hogy a Habsburg hadvezetés igen komolyan kívánt támasz2 5 Pl. HvT 16. HvT. 21. - itt egyedül ezt jelölik, ahogyan Böszörmény 1852-ik évi térképén is, valamint HvT. 27-en is. [lásd: VIII. - IX. TÁBLA] 2 6 TAKÁCS Ede képei: Hajdú-Doroghi görög-egyesületek egyháza 1859.; ill. Hajdu-Nánási ref. Templom 1860. 2 7 DANKÓ Imre: A hajdúsági erődtemplomok kérdései; konferencia előadás (Gyepük, várak, erődítmények és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében 895-1920) közölve: http://mars.elte.hu/varak/aacikkek/377dankohajdusag.htm 2 8 Az idézetet Györffy István említi és Bakóczy János református lelkész (1834-1906) kéziratos gyűjtéséből valónak mondja. Lásd: GYÖRFFY István 1929.18. p. 46. lábjegyzet 149
